L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
3. A kopjafák formája, anyaga, tartósítása, talapzata
....A kultúrház előtti kopjafát a mester a faluhoz tartozó Dunaeve-dűlőben kivágott akácfából faragta, és abba honfoglaló őseink Noé bárkája, a határok nélküli Európa és az örök élet motívumát is belevéste. A kulisszatitkokból az is tudható, hogy a kopjafát olyan zsírral tartósították, amelyben előtte már kétszer sütöttek ki rántott húst...’’76 Szatmár Tibor vágkirályfai fafaragó lenolajat használ a tartósításhoz és - saját elbeszélése szerint - évente kétszer keni le a fát: „Az pár éven belül belesül a fába, aztán védőréteget képez. Itt Királyfán Is ősszel és tavasszal Is konzerválják. Jólesik hallani, amikor mondják, hogy no ezt is megcsináltuk. " Egyre több kopjafa tetejét fedik le valamilyen fémből készült lemezzel, hogy így védjék meg az esőtől és a hótól. Nagymegyeren télre az összes kopjafát faburkolattal borítják be, amely csak tavasszal kerül le róla.77 Sok kopjafa felirata már nem vagy alig olvasható, mivel erősen megrepedezett, megbámult. A közelmúltban Pekár József szepsi fafaragó restaurálta az általa még 1989-ben faragott, a helytörténeti múzeum udvarán álló kopjafát, amelynek repedéseit is sikerült eltüntetnie. Arra is volt példa, hogy a karbantartás alkalmával az állíttatok az alkotó tudta nélkül kicsit „módosítják” a kopjafát. Leleszen a Ferencz György által faragott millecentenáriumi kopjafán lévő címert piros-fehér-zöld színre festették, hogy a magyar nemzeti színekkel még jobban kihangsúlyozzák magyar jellegét. Ugyancsak itt színezték ki az 1989 előtti nyári művelődési tábor alkalmával faragott kopjafát, mégpedig úgy, hogy az oszlopokon szereplő arcokat sárgára, a többi részt pedig sötétbarnára festették. Szlovákia más magyarlakta településein ilyen esetről nincs tudomásom, a leleszit mostanáig, úgy látszik, inkább kivételnek tekinthetjük. Talapzat. Az első kopjafákat a sírjelekhez hasonlóan a magasságtól függően olyan mélyre ásták a földbe, hogy szilárdan állhasson, s egyik oldalra se dőlhessen. A rendszerváltást követően a tartósítás mellett már nagyobb gondot fordítottak a stabilitás kérdésére is. A kopjafák nagy részét ma már nem közvetlenül a kiásott gödörbe, hanem betonba, illetve vasból készült tartópillérbe helyezik (16-17. kép). Ez a tartópillér is általában betonból készült alapba kerül. A tartópillér nélküli, földbe ásott kopjafák sokkal előbb mennek tönkre, korhadnak el, ezért volt szükséges például a közelmúltban megerősíteni a még 1990-ben Zsigárdon állított kopjafát, amelynek majdnem a teljes alsó felét betonnal megerősített kövekkel egészítették ki. Sok esetben kisebb-nagyobb kőrakást alakí76 Gaál László: Az összetartás ünnepe, amelyből hagyományt teremtenek. Új Szó Régióink melléklet 2001. július 11. 77 Más településen ezzel a módszerrel még nem találkoztam. Korábban ily módon csupán a köztéri szobrokat védték, valamint a gömöri Rudna temetőjében óvnak így néhány drágább síremléket (vö. L. Juhász 2002, 237). 65
