L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

ácsok kopjafát helyeztek el, s egy ugyanilyen jelöli az elhunyt fuvarozó sírját Hódmezővásárhelyen is. A kopjafát 2002-ben restaurálták.62 63 64 65

Dél-Szlovákiában az első ilyen típust a Losonci járásban található Abroncsoson megrendezett művelődési tábor ideje alatt egy motorkerékpár-szerencsétlenség következtében a táborozás helyén 1988-ban elhunyt magyarországi résztvevő, Horváth Mihály emlékére állították. A kopjafa lényegében hagyományos, a tábor befejezésekor szokásos kopjafaavatásra készült. A halálos baleset után döntöttek úgy a szervezők, hogy nem a tervezett helyen, hanem a baleset helyszínén állítják fel, s az elhunyt nevének kezdőbetűit, valamint a haláleset dátumát vésik rá. A táborról szóló tudósításában az egyik szervező a következőket írta a tragikus eseményről:

....sokan segédkeztek a kopjafa faragásánál is. A fő faragó Nagyferenc

Katalin volt Rimaszombatból. A jó, vidám hangulatot mindenkit megdöbbentő, tragikus esemény zárta le a tábor utolsó napján. Táborunk állandó vendége Horváth Mihály reggel motorkerékpárján elindulva nem vette észre a tábort éjszakára lezáró sorompót. Nekiütközött és a helyszínen meghalt. Nagyon sokan ismerték, tisztelték. Gyakran járt Dél-Szlovákia magyar rendezvényeire, művelődési táboraiba, szinte elmaradhatatlan résztvevője volt a Honismereti Kerékpártúráknak is. Józan humora, barátsága, nagy tudása, segítőkészsége példakép volt. Személye pótolhatatlan veszteség. A budapesti Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként dolgozott. A kopjafa, amelyet alig pár órával azelőtt még ő is faragott, már csak az emlékét őrzi. Felállításánál a résztvevők kegyelettel emlékeztek meg róla, leróva tiszteletüket emlékének.“

Az abroncsosi autókempingben a Horváth Mihály emlékére állított kopjafánál az ott megrendezett művelődési táborok befejeztével később is megemlékeztek az elhunytról. A baleset után két évvel a következőket írta a tudósító:

„..emlékét a szerencsétlenség színhelyén egy kopjafa őrzi a táborban. A kifaragásnál ő is segédkezett. Ennél a kopjafánál zárult az idei abroncsosi művelődési tábor, a résztvevők egyperces néma csenddel emlékeztek Horváth Misire, a szlovákiai magyar fiatalok barátjára."“

Amikor a kopjafa később a tábornak helyet adó kemping privatizálása miatt a közeli Ragyolc község temetőjébe került, ott is folytatódtak a megemlékezések, s a honismereti kerékpártúra résztvevői is megálltak itt, hogy megemlékezzenek róla. A szóban forgó honismereti kerékpártúra 1992-ben, a haláleset évfordulóján a Horváth Mihály Emléktúra nevet kapta, mivel az elhunyt elmaradhatatlan résztvevője volt ennek a rendezvénynek."'

62 http://www.nyugatijelen.com/archiv/2002

63 Puntigán József: Járási művelődési tábor. Hét 1988/34, 7. p., 2 ill.

64 (farkas): Horváth Misi kopjafája, Szabad Újság 1990. június 18., 9. p.

65 Az információkért A. Kis Bélának és Kisné Demeter Luciának tartozom köszönettel.

53