L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
Dél-Szlovákiában az ipolybalogi temetőben állítottak először honfoglalás kori harcost ábrázoló oszlopot 1996-ban a millecentenárium emlékére. Sajőgömörben, 2004-ben pedig a nyári kézműves tábor befejezéseként avattak fel olyan faragott oszlopot, amelybe egymás fölé két alakot faragtak. Bár az alkotás az ősapa nevet kapta, mégis inkább 'kopjafá’-nak nevezik. A bodrogközi Leleszen a premontrei rend képviselői 2004-ben állíttattak ‘kopjafá’-t, amelyet a premontrei rend megalapítójának és patrónusának, Szent Norbert (1080-1134) emlékének szenteltek. Az oszlopba az alkotó belefaragta Szent Norbert képmását. Ezt a kopjafát szakrális kisemléknek60 is tekinthetjük egyben, lényegében ez az első eset, amikor nem magyar eseményhez, hanem egy egyházi személyhez köthető az állíttatás alkalma. Párhuzamként említhetjük a szekszárdi Szent Rita katolikus óvoda kertjében álló Szent Rita-emlékoszlopot is, itt az említett szentet deréktól felfelé mintázta meg a faragó (Törő 2001, 73). Szintén a szakrális kisemlékek kategóriájába sorolhatjuk azt a kopjafát, amelyet a ma már a csallóközi Alistál részét képező, egykor különálló Tőnye nevű település temetőjébe faragott egy helyi ácsmester az itt zajlott utolsó temetés (1968) emlékére. A kopjafán a kehely mellett kereszt is szerepel szimbólumként, és tetejére két imára kulcsolt kezet faragott a készítő, valamint szerepel rajta „Az elfelejtett lelkekért” felirat is. Ez a kopjafa tulajdonképpen a temetői nagykeresztekhez hasonló funkciót tölt be, tehát joggal sorolhatjuk a szakrális kisemlékek kategóriájába. 2.3.3.1. Kopjafák mint balesetek színhelyét jelölő haláljelek. A szakrális kisemlékek kategóriájába is sorolhatjuk az út menti haláljeleket is. Azokat a különféle formájú és anyagú emlékjeleket, koszorúkat, virágcsokrokat stb. soroljuk ide, amelyekkel a halálos kimenetelű közúti balesetek színhelyét jelölik meg a hozzátartozók, vagy pedig a barátok, ismerősök (L. Juhász 2001). Ezek között újabban a kopjafamotívum is föltűnik. Magyarországon már a rendszerváltás előtt megjelentek út menti haláljelként a kopjafák (Hoppál é.n. 24-26.), amelyek száma mára jelentősen megnőtt, s az utak mentén egyre gyakrabban tűnnek fel a kisebbek mellett a nagyobb méretűek is. A magyarországi Velence belterületén egymástól néhány méterre, a megszokott ilyen jellegű haláljelektől jóval magasabb két kopjafa, kettő, egymástól független baleset áldozatainak állít emléket. Romániából szintén vannak magyar vonatkozású adataim a kopjafa formájú út menti haláljelekre vonatkozóan. Talán a legközismertebb az a kopjafa, amelyet annak a magyarországi - hódmezővásárhelyi - Tóth Sándornak az emlékére állítottak Aradon, aki teherautójával 1989. december 22-én, a romániai forradalom idején élelmiszert és gyógyszert szállított, miközben máig ismeretlen okokból valaki agyonlőtte.61 A tragikus haláleset színhelyén székelyföldi 60 A szakrális kisemlékek kategóriájába a szabadban álló vallási tárgyú objektumokat, mint például a fákra erősített Mária-házakat, út menti, temetői stb. kereszteket, képoszlopokat, szentek szobrait, mezei oltárokat, kápolnákat és a kálváriákat stb. soroljuk. Bővebben lásd: Liszka József: Állíttatott kerosztínyl buzgóságbul c. kötetében (Liszka 2000c) 61 A gyilkosság elkövetésével a román titkosrendőrség, a securitate embereit gyanúsítják (Saját gyűjtés, 2004). 52
