L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
Mivel a kopjafák nemzeti szimbólumként való elterjedésében/elterjesztésében meghatározó szerepe volt a nyári művelődési táborok résztvevőinek, valamint a klubmozgalom keretében tevékenykedő értelmiségieknek és diákoknak. Nézzük meg közelebbről, milyen szerepet töltöttek be ezek a csehszlovákiai magyarok kulturális és társadalmi életében! Előzményei az egyetemisták által szervezett Nyári Ifjúsági Táborok voltak, de az 1971-ben megvalósult táborozás után már betiltották ezt a rendezvénysorozatot.7 Az egy hétig tartó nyári táborozások ideje alatt a résztvevők különféle előadásokat hallgattak, és egyben szórakoztak, nyaraltak is. A tábor azonban egy további fontos funkciót is betöltött: lehetőséget nyújtott a szlovákiai magyar fiatalok és értelmiségiek találkozására. Itt kölcsönösen tájékoztatták egymást a szlovákiai magyarság aktuális problémáiról, az ellene irányuló burkolt vagy nyílt diszkriminatív politikai lépésekről stb. Az itt szövődött ismeretségek, barátságok után könnyebb volt az országos kapcsolattartás. A művelődési tábor tehát egy kulturális rendezvény által legalizált olyan értelmiségi- és diáktalálkozó volt. amely politikai küldetést is betöltött, egyfajta legális keretet biztosított a szlovákiai magyar ellenzék találkozásának is. Mivel a kommunista időszakban a klubmozgalom civil szerveződésként nem működhetett, a Csemadok kereteiben volt kénytelen legalizálni tevékenységét. Progresszív (és sokszor alig burkoltan ellenzéki) jellege miatt nem volt mindig felhőtlen a kapcsolat az említett szervezet vezetői és a klubmozgalom terén tevékenykedő szervezők között. A kommunista rezsim megkülönböztetett figyelemmel kísérte a művelődésnek ezt a formáját, az aktív személyeket megfigyelték, és gyakran volt példa arra, hogy kihallgatásra hívták őket. Az őrsújfalui tábor szervezői és résztvevői között nagy számban voltak olyanok, akik a Csemadok keretében aktívan bekapcsolódtak a szlovákiai magyarok kulturális életébe. Hivatalosan a Csemadok égisze alatt tevékenykedő művelődési klubok lényegében bizonyos fokig ellenzékiek és progresszívebbek voltak, mint a Csemadok-alapszervezetek, vagy azok keretében működő más csoportosulások, csoportok. Elsősorban előadásokat, irodalmi esteket szerveztek, s általában igyekeztek olyan magyarországi előadókat meghívni, akik bizonyos ellenzékiséget is képviseltek Magyarországon, s mindenekelőtt: szívükön viselték a határon túli magyarok sorsát. A műsorban általában szerepeltek olyan „hivatalos” előadók is, akiket csak kényszerből hívtak meg a szervezők, és akik az aktuális politikai elvárásoknak megfelelő szellemben tartottak előadást a legkülönfélébb témákról. Az első őrsújfalui tábor mintájára rövid időn belül az ország más magyarlakta vidékein is szerveződtek új nyári táborok. Amint már fentebb is említettem, a nemzetiségi művelődésnek azt a formáját éppen a klubmozgalom képviselői honosították meg az adott területen. Az új helyszínek közül a legjelentősebbek a nyitrai főiskola diákjai által a Nyitrához közeli Gímesen, a keleti régióban pedig 7 A nyári ifjúsági táborokra a Honismereti kerékpártúrák c. alfejezetben (34. o.) még kitérek. 32
