L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
2. A kopjafa megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében 2.1. Kutatástörténeti áttekintés Szlovákiai magyar viszonylatban elsőként Liszka József foglalkozott érintőlegesen a kopjafaállítás kérdésével, mégpedig mint a nemzeti hovatartozás kifejezésének egyik módjával (Liszka 2000, főleg: 153-154). A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi székhelyű Etnológiai Központja szervezésében 2002-ben megrendezett Kisemlékkutatók XV. Nemzetközi Konferenciáján e sorok szerzője foglalta össze A sírjeltől a nemzeti szimbólumig című előadásában a kopjafaállítással kapcsolatos eddigi ismereteket (L. Juhász 2002, 67-74), valamint különböző folyóiratokban adott közre a témával kapcsolatos írásokat (L. Juhász 2003; L. Juhász 2004; L. Juhász 2005). A napjainkban nemzeti szimbólumként állított kopjafák előzményének tekinthetjük (bár nem fából készült kopjafáról van szó, s nem is jelképes sírt jelöl), s témánkkal kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rozsnyói köztemetőben nyugvó, 1920-ban elhunyt Tichy Gyula festőművész és író síremlékét, amely öccse, a festőművész, helytörténész, néprajzkutató és szépíró Tichy Kálmán tervei alapján készült. A fehér márvány síremléket három - egy magasabb és két alacsonyabb - kopjafa mintájára készült oszlop alkotja. Tichy Kálmán néprajzkutatóként népművészeti kutatásokkal foglalkozott, többek között a faragott temetői fejfák dokumentálásával is (Thain-Tichy 1991). A Tichy Gyula számára állított ‘kopjafás’ síremléken kívül még egy hasonló stílusút találhatunk a rozsnyói temetőben, a katolikus Vass családét, amely a 20. század második felében készült. Egy csiszoltbeton-hasábot jobb és bal oldalról egy-egy stilizált ‘kopjafa’ fog közre. Eddigi kutatásaim alapján Szlovákia más magyarlakta vidékeiről hasonlójellegű síremlékről nincs tudomásom. A ‘kopjafa’, a fából faragott síremlék mint nemzeti szimbólum az első Csehszlovák Köztársaság idején Pozsonyban megjelent és Szepessy Sándor által szerkesztett Szülőföldünk című ifjúsági honismereti lap címoldalán is megjelent. Ennek készítője Nemesszeghy Jenő, a Sarló mozgalom egyik tagja volt (vö. Liszka 1990, 32-51). A trianoni döntés következtében a Magyarországtól elcsatolt, Csehszlovákiához került területen élő, s néprajzi kutatások iránt érdeklődő értelmiségi fiatalok a Kisaiföldön található település, Farnad temetőjében előforduló fejfákkal tulajdonképpen nemzeti hovatartozásukat kívánták hangsúlyozni. Bár még nem a kopjafa megnevezést használják, azonban nyilvánvaló, hogy az akkor már eléggé elterjedt kopjafamítosz hatásáról beszélhetünk. 23
