L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

4. kép: Tichy Gyula síremléke a rozsnyói temetőben (L. Juhász Ilona felv. 2000).

Slttóffrtói

MonismererhFüzer

Az 1929-ben induló Tábortűz című ifjúsági és cserkészlap 1. évfolyamának címlapján illusztrációként több faragott fejfa/kopjafa is szerepel. A címlap készítője ugyancsak a sarlós Nemesszeghy Jenő volt. A folyóirat három állandó rovatának (Cserkészfiúk írásai, Regősjárás, Főiskolai cserkészet) kísérő rajzain szintén kopjafákat/fejfákat láthatunk. Ezek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a kopjafamítosz elterjesztésében a cserkészek is jelentős szerepet játszottak.

Ahhoz, hogy éppen a kopjafa lett a nemzeti hovatartozás kifejezésének egyik legelterjedtebb médiuma emlékmű formájában, nem kis mértékben járult hozzá a magyarországiakhoz hasonlóan a (cseh)szlovákiai magyar értelmiség Erdély iránti különösen nagy érdeklődése. Mivel a népi kultúra ott archaikusabb állapotában maradt fel, mint más magyarlakta területeken, úgy vélték, ott őrizték meg a legősibb magyar kultúrát, s egyben az erdélyi magyarokat, s köztük elsősorban a székelyeket tartották a legigazibb magyaroknak. A 20.

6. kép: A Szülőföldünk c. honismereti folyóirat címlapja.

meoijelenik* havon ta ára: To«-fill.

24

5. kép: A Vass család síremléke a rozsnyói temetőben (L. Juhász Ilona felv. 2000).