L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
11. A szlovákok és a hivatalos politika viszonyulása a kopjafához
is kilátásba helyezett, ha nem bontják le az állíttatok a szóban forgó objektumokat. A bodrogközi Lelesz településen állított turulmadaras kopjafa is a lebontásra ítélt emlékművek közé került. E határozatra Dobos László szlovákiai magyar író a következőképpen reagált a Szabad Újság c. hetilapban: „Néhány nappal ezelőtt Leleszre mentem (Felső-Bodrogköz), hogy megnézzem a honfoglalás emlékére állított kopjafát. Egyszerű szálfatartású oszlop, aminek hadat üzent a hatalom. Nem kívánatos személyiség. A falu polgármesterével és a Csemadok felelősével szedjük darabjaira a törekvést. Mintha nem is e világi lenne a helyzet. Olvasom a hivatal fenyegetéseit. Értehetetlen. Ellenség lett egy kopjafa, 1100 esztendő és annak jelentése. Egy kopjafa ellen felvonultak a hatalom hivatalnokai... Ki kell törölni az emlékezetet (...) Augusztus 20-ai keltezéssel a Terebesi járási hivatal környezetvédelmi osztályától végzést kapott Lelesz községe, amely kétszázezer korona bírsággal sújtja a települést. Mert hogy érvényes építkezési engedély nélkül emlékoszlopot állított saját területén. S persze törvények és paragrafusok sorával igazolják a döntés jogát. Tehát semmi érzelgősség, semmi magyarázkodás. A törvény nevében!! S ezt kísér egy másik végzés, mely arra kötelezi Lelesz községét, hogy a rendelkezés jogerősségétől számított 18 napon belül távolítsa el a kopjafa-emlékművet. Ezt is a törvény nevében! Nyilván. Lelesz község él fellebbezési jogával. S elindul egy küzdelem a kopjafáért, a jogos közös emlékezetünkért. De ez már nemcsak Lelesz község ügye, ez nagy terjedelmű közügy (,..).”172 A szlovákiai magyar társadalomban közüggyé vált a kopjafák és emlékművek ügye, a szlovákiai magyarok az ellenük való támadásként értelmezték, s minden kopjafával kapcsolatos megnyilvánulásra érzékenyen reagáltak. Annak érdekében, hogy a krasznahorkaváraljai millecentenáriumi emlékművet ne távolíthassák el helyéről, a helyiek egy része, valamint a magyar politikai pártok és társadalmi szervezetek képviselői megszervezték annak éjjel-nappali őrzését is. Az emlékmű egyik készítője a következőképpen nyilatkozott az Új Szó helyszínt felkereső újságírójának: „Ulman István, a millecentenáriumi emlékmű egyik készítője, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának elnöke kérdésünkre elmondja, hogy a járás déli településeinek lakossága is nagy érdeklődéssel figyeli a fejleményeket, és készek megakadályozni az emlékmű lebontását.- A közelebb, de a távolabb fekvő településekről is sokan biztatják, támogatják Krasznahorkaváralja lakosait. Ha belefáradnak az őrzésbe, készek felváltani őket. Az emberek elszántak, és hiszem, hisszük, hogy ha rákerülne a sor, százak jönnének őrködni is - teszi hozzá Ulman István.”173 172 Dobos László: Ellenség lett a kopjafa. Szabad Újság 1996. augusztus 28. 1. és 2. p. 173 Farkas Ottó: Éjjel-nappal több polgár vigyáz rá. Krasznahorkaváraljai millecentenáriumi emlékmű: a községben sokan nem értik, hogy miért kellene lebontani. Új Szó 1997. január 16., 3. p. 147
