L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
10. A kopjafák "származékai"
ba kivándorolt és Clevlandben letelepedett Nehéz Ferenc egyik könyvéből származó idézetet: „A Duna nem lehet határ, csak a két partot egybeölelő kar."169 Ugyancsak emlékműként funkcionál a Béke központjában álló kisebb méretű kapu, amelyet 2002-ben egy falunap alkalmából állítottak, valamint a Szepsi főutcáján a millecentenárium évében állított kapu is (utóbbi a településen honos régi fakapuk mintájára készült). Tardoskedden ugyancsak egy köztéri kaput avattak 2005-ben a település központjában. A nagykaposi Ferencz György, a szepsi idősebb és ifjabb Pekár József, valamint a várhosszúréti Ulman István és Baffy Lajos számos kaput faragott a környékbeli településekre. Ezek egy része temetői kapu, azonban több magánember házához is faragtak ilyeneket. Ferencz György saját családi háza kapujának oszlopai hasonló stílusban készültek, mint némely környékbeli kopjafája, Pekár József parasztházának kapuja, valamint a fiával közösen készült többi is a kopjafáikhoz hasonló stílusú. Az egyedi stílusú kopjafaelemek ugyanígy felismerhetőek Ulman István és Baffy Lajos kapuin is. Haranglábak, keresztek. A kopjafafaragók több haranglábat és keresztet is faragtak Dél-Szlovákia-szerte. Ezek túlnyomó része hasonló stíluselemekből áll, mint a kopjafáik. Idősebb és ifjabb Pekár József Ferencz Györggyel közösen is készített haranglábakat. Az utóbbi két fafaragó több keresztet is faragott együtt, a várhosszúréti Ulman István és társai, valamint a somorjai Szarnák Mihály ugyancsak, s még folytathatnánk a sort. Az Érsekújvárhoz közeli Szímőn élő Illés Béla a millenniumra készített egy haranglábat, a komáromi Európa Udvarban pedig a szőnyi fafaragó, Bruncz János faragott egy harangtornyot, amelyen a kopjafákra jellemző elemeket láthatjuk viszont. 57. kép: Az udvardi székelykapu (L. Juhász Ilona felv. 2003) 144
