Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
mint az első kivándorlási hullámban, ebben az időszakban is a Felvidék keleti részét és egyben a széthulló Gömör és Kis-Flont megye lakosságát jobban érintette ez a népességcsökkentő folyamat, mint a nyugati, pl. csallóközi településeket.122 A fenti idézet és a gömöri magyar „önkéntes" kivándorlás kapcsán azt is meg kell jegyezni, hogy ez a folyamat betetőzve a kényszerű lakhely- és munkahely-elhagyással megindította a megye hosszú évszázadokon át fennálló nemesi, kisnemesi jellegének megszűnését.123 A folyamat a második világháború után teljesedett ki (lásd alább). 1921-ben a kivándorlók mellett az etnikai számarányokat - jobbára a magyarság rovására - az „idegen állampolgárok” külön népösszefrási oszlopa is módosította. Nagyon sok felvidéki magyarnak nem voltak hajlandók megadni a hatóságok a csehszlovák állampolgárságot, mert nem tettek eleget az 1919. évi 64. számú törvénycikk megkövetelte „engedelmességi fogadalomnak”.124 A magyar nemzetiségű lakosok egy részét 1921-ben ezért a még nem rendezett állampolgárságúak, azaz az idegen állampolgárok közé sorolták (Popély 1991, 61). A szlovák területen összeírt 13 414 külföldiként jelzett közé Gömör és Kis- Hont megyében 1742 főt soroltak be. Statisztikai csökkentést jelentett a magyarság számára az 1910-ben még magyar anyanyelvet valló zsidóság önálló nemzetiségként való felvételezése. A zsidóság az 1921-es népösszeírásban az 1910-ben magyarként összeírtakból vált ki.125 Főként a nagyszámú zsidót tömörítő városokban volt ennek jelentősége. Az összeíráskor igyekeztek nyomást gyakorolni a zsidóságra, hogy magukat a magyarságtól különálló etnikumúnak vallják (Gyönyör 1981, 97-98; 1994, 47-49).126 Noha a népszámlálási utasítások a nemzetiséget az anyanyelvhez (jelen esetben a héberhez) kötötték, olyanokat - főként idősebbeket - is összeírtak (zsidóként), akik nem héberül beszéltek, és az államfordulat ellenére ragaszkodtak továbbra is a magyarságukhoz, azaz a zsidók mindig (más anyanyelv ellenére is) vallhatták magukat zsidó nemzetiségűeknek (Ungár 1993, 178-181) (20. táblázat). 122 A lévárti kivándorlás példájából a gömöri magyar falvakra: Ujváry 1992, 69-71. - A baracai kivándorlás említése: B. Kovács 1994, 15. - A kivándorlások területi eloszlásáról (a nagyarányú gömöri elvándorlásról) térképlap és elemzés: Puskás 1974, 61. 123 Önálló kutatási témát jelenthet a folyamat bemutatása, hogyan változott meg a gömöri társadalom szerkezete az 1920 utáni menekülések, kivándorlások hatására. Részleteiben még ez a szerkezetátalakulási mód és a következmények nincsenek feltárva. 124 A Felvidék településeinek... 1995.12. Részletesen lásd: Popély 1995, 144-147. 125 Ettől, a szakirodalomban általánosan elfogadott nézettől eltérő módon látja Jócsik Lajos a zsidóság 1921-es megjelenését. Szerinte az 1910-ben német anyanyelvűként összeírtakból vált ki e nemzetiség. - Jócsik 1940, 197-205. 126 Flasonló nyomás nehezedett a cigányságra is, hogy magukat az „egyéb nemzetiségűek kategóriájába sorolják” - lásd a településeket tárgyaló fejezetet. 83
