Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
20. táblázat Jelentősebb zsidó közösségek (1910 - felekezet; 1921 - nemzetiség alapján) Významnejšie židovské spoločenstva (1910 - na základe náboženstva, 1921 - na základe národnosti) Die bedeutenderen jüdischen Gemeinschaften település összes lakos magyar zsidó 1910 1921 1910 1921 1910 1921 Jolsva 2846 2822 2289 501 212 (7,4%) 223 (7,9%) Rimaszombat 6912 7096 6199 4909 689 (9,9%) 367 (5,1%) Rozsnyó 6565 6319 5886 4896 490 (7,4%) 77 (1,2%) Tornaija 2033 2195 1995 1811 457 (22,4%) 136 (6,1%) Az 1919-1921 közötti időszak etnikai statisztikai értékeléséhez meg kell még említeni azoknak a megfoghatatlan számát, akik az aktív kétnyelvűség állapotában vagy a bizonytalan nemzeti öntudatuk, vagy valamilyen érdekük miatt elpártoltak a saját etnikumuktól. Ez a jelenség a mai napig kíséri a nemzetiségi adatfelvételezést, és ezzel a nemzetiségi leválással, „elpártolással” a demográfusok, statisztikusok nem tudnak mit kezdeni. Klasszikus gömöri példa erre Jolsva lakosságának „etnikai viselkedése”. A sajátos etnikai arculata miatt külön fejezetben is bemutatott város mindig annak megfelelően váltogatta teljes fordulattal (!) a statisztikai nemzetiségi identitását, hogy mely állam területéhez tartozott.127 De Jolsván mint etnikai (és 1938-1945 között állam-) határtelepülésen kívül ezzel a hasonló jelenséggel találkozhatunk az etnikai (nyelv-) határ mentén fekvő más községekben is.128 A statisztikai adatokban viszszatükröződő, de kvantitatív módon nem megragadható kettős identitás vagy a nyelvcsere éppen ezeket az etnikai peremhelységeket, városokat érinti a leginkább, és ezért - mint egy Kassa környéki leírást is az alább idézve - kultúrájuk sajátos, önálló kvalitatív kutatási irányt követel (Ujváry 1984, 45): „A cseh és a magyar népszámlálás eredményei között a magyarság számában körülbelül 300 ezernyi különbség van. Ezeknek a legnagyobb része ilyen »nyijaki«, ilyen semmilyen, akiket ide is lehet osztani és oda is. Akik tótul is meg magyarul is tudnak vagy helyesebben sem tótul, sem magyarul, mert harminc évig lakhatnak színmagyar vidéken, mégis »kassaiasan« fognak beszélni. Tótul beszélnek és imádkoznak, de magyarul énekelnek és káromkodnak” (Kászonyi 1928, 356). 127 Lásd a Jolsva fejezetet. 128 Lásd Popély 1991, 19. - Több községet is elemez az érthetetlen etnikai fordulat szempontjából. Éger 1993, 79-95. Losoncról. 84
