Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
A megye etnikai struktúráját legfőképpen a magyar kivándorlók és a menekültek nagy száma módosította. A kivándorlás és a menekülés között nagyon nehéz határt húzni. Milyen kritériumok alapján minősíthető valaki menekültnek? Ha az önkéntesség-kényszer jelenti a két fogalom közötti különbséget, akkor a magyar köztisztviselői kar, közalkalmazotti réteg és a katonaság tagjai (és hozzátartozói) menekülteknek tekinthetők-e, hiszen tagjait az etnikai hovatartozásuk miatt fosztották meg kényszerítő intézkedésekkel állásuktól,119 és ennek következtében települtek át (bár már „önként”) Magyarországra vagy vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Ha viszont az 1919-1920-as fordulat után „csak" gazdaságilag ellehetetlenült magyarföldbirtokosok egy részére és a kisnemesekre gondolunk, akkor egyszerűen önkéntes kivándorlókról kell-e beszélnünk? Vagy csak azokat tekintsük kivándorlóknak, akik hivatalos kivándorlási útlevéllel hagyták el Csehszlovákiát. Az utóbb említett, 1919-1920-ban megindult, és kétségtelenül etnikai színezettel is rendelkező, de elsősorban mégis gazdasági indíttatású kivándorlás nagyon hasonló volt az előző fejezetben bemutatott kitelepülési hullámhoz, és mindkét gömöri nemzetiséget érintette. Úgy is megfogalmazható, hogy a Felvidék 1919-1926 között átélt egy második elvándorlási periódust: „A gazdaságilag kihasznált vidék minden életerejét a városokba tömték... A visszamaradt magyar cseléd tótosodott el legelőbb... Aztán elvándorolt a magyar kisbirtokos földhöz nem jutott szaporulata, városi kistisztviselőknek, majd a nemesi középosztály 90%-a. Ez az utóbbi időben úgy kipusztult a vidékről, hogy a legtöbb faluban már nyoma sincs... így dolgozott a... nagy szívóerő... legutóbbi időben Amerika’’ (Kászonyi 1928, 353). Ha kivándorlóknak csak a hivatalos kivándorlási dokumentummal rendelkezőket tekintjük, akkor a szlovák területeket elhagyóknak csak a 4%-a (kb. 8-10 ezer fő) volt magyar, akiknek egy része Magyarországra, de a többsége a tengerentúlra vándorolt (Janics 1971, 22).120 Ennek ellenére csupán 1918 novemberétől 1920. december 31-ig összesen 101 782 magyar hagyta el - önként vagy kényszerűségből - a Felvidéket, és ezzel párhuzamosan 72 ezer cseh katona, hivatalnok, tőkés telepedett be (Petrichevich Horváth 1924, 37; Molnár 1930, II. 968).121 Bár a teljes összegből részletezett gömöri adatok nem állnak a rendelkezésünkre, és a megbízhatatlan települési etnikai adatokból sem sikerült pontosan rekonstruálni a magyar elvándorlók tényleges számát, azt tudjuk, hogy 119 Lásd részieteket: Popély 1995, 30-36. 120 A kivándorlás fő hulláma 1924-ben zajlott le, és főként a megye északi területeit érintette. -Thirring 1927, 397. 121 Az adatok ezen a téren is bizonytalanok. Rónai András 88 ezer, Hollósi István 75 ezer betelepülőt említ. - Rónai 1938, 85; Hollósi 1932, 895. 82
