Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
I. Bevezetés
fogalmazásakor is gondot okozott. A célkitűzésben megfogalmazott témakör vizsgálatának térkeretét ugyanis nem az egész megye, hanem annak tulajdonképpen csak a vegyes etnikumú magyar-szlovák sávja adja. És bár a teljes megyét az 1920-as közigazgatási megszűnése után mesterségesen rekonstruáltam, mégis a megye perem-, azaz a szinte tiszta etnikumú (északi és legdélibb) részeit 1945-ig csak az etnikai térképek jelzik, a szöveges részben nem emlftem ezeket a megyerészeket. Úgy is megfogalmazható, hogy a vizsgált terület nem más, mint az 1920-as trianoni és az 1938-as bécsi döntéssel kijelölt (a korábbi és a későbbi időszakban csak kijelölhető) országhatárok közötti kevert nemzetiségű (szlovák-magyar) megyerész (1. térkép).24 Ezen a területen az 1910-es Helységnévtár szerint 137 település osztozik. A területi keretek körülhatárolása egyben azt is jelenti, hogy az e sávon kívül, de szintén Gömörben, annak északi településein élő német és ruszin nemzetiségeket csak érintőlegesen, utalásszerűén említem. Azért is pontosítani kell a területet, mert a XX. század nagy része során - amikor a megye két országhoz tartozott - egyrészt nem mindig áll a rendelkezésünkre mind a két fél részéről ugyanabban az időpontban felvett települések szerinti nemzetiségi megoszlásokat tartalmazó adatsor, másrészt előfordul, hogy egyáltalán nem tartalmaznak a statisztikai kiadványok települési számsorokat. Ezekben az esetekben a településeket fehér foltok jelzik, vagy ezekből az időpontokból egyáltalán nem is készültek (készülhettek) etnikai térképek. A kutatási terepet tehát Gömör (és Kis-Hont) 1920-as és az 1938-as államhatárok közötti része jelenti. Az elemző részek ennek a megyerésznek az etnikai arculatát követik nyomon. Az ezt kísérő északi (szinte tiszta szlovák) és a déli (tiszta magyar) sávokat csak perifériálisán, csupán a térképekre vitt etnikai adatokkal mutatom be. 1945 után az adott fejezetben jelzettek miatt a térképek sem mutatják az e határokon kívüli területeket. Kiegészítheti, pótolhatja részben a hiányzó déli megyerész elemzését a Magyarországon maradt 21 gömöri település esetében Éger György etnikai adatokat is tartalmazó társadalomstatisztikai vizsgálata. Az északi területek etnikai jellegét pedig lia Bálint tanulmányában követhetjük nyomon (Éger 1990, 75-96; lia 1957, 113-148; Csorba 1985, 19-29). Az egyes önálló települések kutatásánál, azaz a községek kiválasztásánál a következő tényezők voltak a döntőek: a) Az 1991-es szlovák népszámlálás alapján meghúzható gömöri nemzetiségi határ mentén feküdjenek a települések. 24 A kutatott terület körülhatárolásával kapcsolatban egy apró kiegészítést kell tennem. Dél-Gömör kiterjedését a földrajzi és a néprajzi szakirodalom eltérő módon értelmezi. A földrajzi irodalom a trianoni döntés után Magyarországnál maradt gömöri községeket, míg a néprajzi irodalom a magyar többségű, azaz az etnikai határig terjedő megyesávot érti Dél-Gömör alatt. Jelen munkában az utóbbi értelmezést követem. 19
