Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

VIII. Jolsva

zárójelbe tett kifejezés értelmét sajátos módon éppen az elmagyarosodás magyarázza, ugyanis ezt a kifejezést meg kell különböztetnünk a más minőséget jelentő asszimilációtól. Az elmagyarosodás terminus használatával már Révay is inkább a tudatos etnikai másság vállalását, mint egy természetes beolvadási (asszimilációs) folyamatot helyez előtérbe (Révay 1941, 56-57). Ez nem jelenti azt, hogy Jolsván nem zajlott le természetes asszimiláció is, de a főhangsúly az őslakos szlovákság XIX. századi nemzetiségi cseréjében a különböző megfontolások miatt átgondoltan felvállalt statisztikai identitásváltásra esett. Az is erősíti az elmagyarosodás jelenségét Jolsván az asszimilációval szemben, hogy nem volt a városban a XIX. században - leszámítva a vékony és fentebb már említett tisztviselői magyar réteget - asszimiláló (magyar) közeg sem tömegesen jelen. Ebből az átgondoltan vállalt nemzetiségi helyzetből az eredetileg szláv, bár kétnyelvű jolsvai lakosság (a város lakosságának 70-75%-a minősíthető kétnyelvűnek [Kocsis-Kocsisné Hódosi 1991, 21]) számára egy olyan mély fordulat, amit a trianoni döntés okozott, az etnikai önazonosság ismételt vállalásának kiútját jelentheti (lásd alább).

2. Nyelv-, etnikai határ közelsége: a város nemzetiségi határ menti geográfiai helyzete a térképekről világosan leolvasható. De ennek általánosan elfogadott eredménye, a kettó's identitás kialakulása szintén nehezen közelíthető meg,264 és egy természetes kettős nyelvi kötődésben, kulturális bivalenciában csak mikrovizsgálatok dönthetik el, hogy a népszámlálások nemzetiségi bevallásánál milyen (nem feltétlenül az etnikumot érintő, hanem például az érvényesülésből következő mimikrivel kapcsolatos) tényezők játszanak szerepet egy-egy személynél abban, hogy a csupán kvalitatív módon értelmezhető kulturális kapcsolódásait milyen egyszerű, kvantitatív nemzetiségi kategóriában adja meg:

Jolsva és Csetnek mind a kettő magyar település, de szlovák beáramlás mindig volt. Náluk az a jellemző, hogy ők mindig két nyelven beszéltek.

Kettős identitású a népesség. Északról érkezett szlovákok. Nem mesterséges szlovákosítás, asszimiláció volt, hanem vegyes házasságok, betelepülések.

A jolsvaiak maguk sem tudják, hogy magyarok-e vagy szlovákok. Itt van a jolsvai R. Sámuel.265 Szlovák-magyar kettős identitása van. Abszolút kettős! Szigorúan szlováknak vallja magát, de amúgy csak annyit mond, hogy buta tót. Elítéli a soviniszta szlovák irányzatokat. Magyarnak érzi magát, jól beszéli mind a két nyelvet. Szlovák szavakat szúr be a magyarba, vagy magyart a szlovákba.266

Általánosan elmondható, hogy kettó's kötődésben az egyén mindkét közösséghez lojális, ám konfliktusok esetén (jelen esetben a határváltozások)

264 A gömöri etnikai határt is említve: Ujváry 1994, 131-140.

265 Teljes név a GA. adattárában.

266 Kuntapolcai gyűjtés.

171