Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
I. Bevezetés
elvégezhető. Ezzel a módszerrel a „ki a cigány?" kérdésre megbízható, majdnem pontos eredményt kapunk (Havas-Kemény-Kertesi 1998, 33). Az első elméleti irányzat az etnikai identitást úgy tekinti, hogy az csak jól behatárolható történelmi időszakra jellemző társadalmi konstrukció lehet. Az etnikai identitás mindenkor társadalmi (és hatalmi) meghatározottságú (konstruktivizmus). A kulturális különbségek tehát társadalmilag szerveződnek. A másik irányzat úgy véli, hogy a körültekintő mintavétel alapján elvégzett kutatások az etnikai hovatartozást objektív kategóriaként tételezhetik (esszencializmus) (Feischmidt 1997, 7-28). A települési etnikai térszerkezetek vizsgálatára is alkalmazható esszencialista módszernek az a lényege, hogy az adott községben élőket a faluközösséget jól ismerő, idősebb lakosok, helyi értelmiségiek (pap, polgármester) az együttélés folyamán szerzett saját tapasztalataik alapján nemzetiségileg minősítik. A cigányság külső (azaz kívülálló általi) besorolása kapcsán felmerülő etikai probléma miatt az 1980-as népszámlálásnál a hazai „történeti" nemzetiségekre alkalmazott ún. „társadalmi minősítés” módszere sem tökéletes. Ugyanis a hazai etnikai statisztika művelői ekkor felismerték, hogy az önkéntes bevallás nem ad pontos képet a magyarországi nemzetiségek számáról. Ezért a „társadalmi minősítés” módszerével egészítették ki az önkéntes bevallást (1990. évi népszámlálás, 1993). Az 1980-as hivatalos nemzetiségi felvételhez hasonlóan, ám annál még árnyaltabban11 végezték el Hoóz István és munkatársai Baranya megye nemzetiségi statisztikai elemzését, és a kutatás eredményeit tartalmazó kötettel mintát adtak a nemzetiségi jellegű mikrovizsgálatokhoz.12 Bár az alapvető „statisztikai mankó”, az anyanyelv segítségével a „történeti" nemzetiségekhez tartozók száma árnyaltabban (pontosabban) meghatározható (és ezért ebben az esetben ez a felmérési mód elfogadottabb, kevésbé támadott), itt is csupán külső személyek vélekedéséről van szó, akik másra alkalmazzák a szerintük megfelelő etnikai ismérvet. Saját tapasztalataim alapján és Hoóz Istvánnal egyetértve meg kell jegyeznem, hogy ebben a fajta minősítésben a közösséget jól ismerő, megkérdezett célszemélyek elsősorban nem az életmódot, társadalmi magatartást, nyelvi, kulturális vonásokat, hanem a rasszjegyeket hangsúlyozzák, és nem kerülnek a cigányok közé pl. olyan „magyarok”, akik maguk is „cigány életmódot” folytatnak, ám akiknél a cigányságot meghatározó antropológiai jegyek hiányoznak (Hoóz 1985, 8-113). Ez a fajta minősítés azonban utat nyit(hat) az előítéleteknek, és a megbélyegzés lehetőségét is magában hordja (Szuhay-Barati 340). Mivel gömöri vizsgálataim célkitűzéseiben az etnikai földrajzi vizsgálatokhoz (pl. térképek) konkrét adatokra volt szükségem, megpróbáltam a két felfogást egymáshoz közelíteni, azaz az objektivista módszert „csiszolni", „dinamikusabbá” tenni, és finomítani mind a szlovák és magyar, mind a cigány személyeket 11 A vizsgálatok részletes leszármazási elemzést is tartalmaztak. 12 A felmérés módszertanáról részletesen: Hoóz 1985, 19-53. 13
