Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

VII. Települési vizsgálatok

és a betelepülés, amit a földrajzi és személynevek keveredése mutat. Bár csak Felfalu esetében szól a forrás esetleges, eredendő etnikai kevertségről, feltételezhető, hogy már a XIII. században az észak-déli futásé völgyekhez tartozó települések élő etnikumközi kontaktzóna részei voltak. Egy ilyen szoros magyar-szláv együttélésnél feltétlenül szükség volt már a letelepülés időszakában - legalábbis a mindennapi használatban (pl. Deresk) (lia 1976, 225) - egymás nyelvének ismeretére is.

A XV. század közepére lezárult a megye megtelepülése, és kialakult Gömör etnikai, társadalmi és birtokosi képe. Az itt tárgyalt tíz település mindegyike a megye összefüggő nemesi övezetén kívül esett. A megye nemesi birtokos területi sávja lényegében Gömör legdélibb részén húzódott (lia 1976, 217-222).190 A XVI. század népesedési fejlődését Gömör megyében is a török hódoltság határozta meg. A török birodalom legnagyobb kiterjedésekor (1568) a megye ÉK-i részei a magyar királysághoz tartoztak, DNy-i területei viszont átnyúltak a török uralom alá. A megye tehát határ, egyben ütköző' terület volt (Borús 1985, 193).191

A lakosság a törökök délről történő betöréseivel is fűszerezett XVI. századi életét még a husziták hadakozásai miatti bizonytalanság is jellemezte. E két háborús tényező miatt legtöbbet szenvedő déli községek gyorsan elnéptelenedtek. A dinamikusan meginduló XIV. századi népesedési gyarapodást és a Gömörben is lassan kikristályosodó feudális társadalmi viszonyok (köznemesség egységesülése, hűbéri birtok örökjoga) megszilárdulását (B. Kovács 1991, 35-36) a XVI. század első fele megszakította. E századot az etnikai határ, azaz a védettebb északi völgyek falvai is megsínylették. Páskaháza teljesen kipusztult. Az 1551-es portaösszeírásban szereplő családnevek eltűntek, és a XVII. század első felében főként ismét magyarok népesítették be újra a falut. Kuntapolca népességének alakulására Páskaháza elpusztulása nyomta rá a bélyegét. A XVI. században Tapolcán is visszaesett a jobbágyok száma. A letelepüléskor még magyar Gice népessége a török időkig szlávokkal növekedett (bár ennek ellentmond az 1551-es névelemzés eredménye). Mikolcsány jobbágyai ugyanebben az időben elmenekültek. A hódoltság viszontagságainak ideje alatt Mikolcsány elvesztette a vonzerejét, a szláv beszivárgás megszűnt. Deresk a XV.

190 Ennek a munkának nem célja Gömör megye társadalmi, birtokosi felépítésével, szerkezetével foglalkozni. Csak utalni szeretnénk rá, hogy lia mellett ilyen irányú és az egész megyét átfogó kutatásokat Szabó László végzett. - Szabó 1997. A gömöri társadalom elemzési lehetőségénél kell megemlíteni azt is, hogy a megye délnyugati részének lakói nemzetiségre magyarok, de ezen belül egy sajátos etnokulturális csoporthoz, a palócsághoz és a barkósághoz taroznak. A gömöri palócság körbehatárolásának lehetőségéről: Diószegi 1968, 217-251; Paládi-Kovács 1989, I. 137-167. A gömöri barkókat behatárolja: Paládi-Kovács 1982, 12.

191 Magyarország a török hódoltság korában (1526-1606) (térkép) - Gömörországhoz hasonló, tipikus ütköző megye volt a másik ország, Bihar is. A kor népesedési, etnikai viszonyaira, Gömörhöz hasonló ütköző szerepének elemzésére kihegyezett bihari feldolgozás: Györffy 1915, 257-293.

127