Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
ki magyarlakta 12 járás között ezzel a magas számmal a rimaszombati közigazgatási körzet a második helyen van. Hasonlóan magas értékeket mutat a történeti Gömör és Kis-Hont településeiben reszlovakizált magyarok száma is (26. táblázat), két gömöri járásban a számuk a felvidéki átlag felett van. Rimaszombaté s Rozsnyó városában például a lakosság fele reszlovakizált (Janics 1992, 199). 26. táblázat A gömöri magyarság számának, arányának csökkenése Pokles absolútneho a relatívneho zastúpenia maďarského obyvateľstva v Gemeri Die Abnahme der Zahl und des Prozentteil der ungarischen Einwohnerschaft im Komitat járásdeportáltak száma a magyarokból reszlovakizáltak aránya Feledi2156 22% (átlagos) Rimaszombati4879 42% (átlagos) Tornaijai2634 47% (átlag feletti) Rozsnyói380 95% (!) (átlag feletti) Vadkerty Katalin település szintű kutatásai azt mutatják, hogy a történeti Gömör és Kis-Hont megye magyarlakta járásaiból összesen 10 049 magyart deportáltak (Vadkerty 1996, 138-147).165 1941-ben a visszacsatolt sávban élő magyarságnak (85 124) ez megközelítően a 10%-át jelentette. Az intézkedések leginkább a nagy kiterjedésű és összefüggő csallóközi magyar etnikai tömböt érintették. Ezt a területet - Gömörrel ellentétben - a deportálásokon, kitelepítéseken kívül a lakosságcsere is érintette. A kelet felé elvékonyodó, a történeti Gömör és Kis-Hont megyét is jelentő magyar etnikai tömb szétdarabolása a Csallóköznél tehát kisebb feladatot jelentett. Ám a fentebb idézett gömöri magyarság egy részének deportálása, kitelepítése és „önkéntes” kivándorlása kapcsán meg kell jegyezni, hogy ez a folyamat - betetőzve a kényszerű lakhely- és munkahelyelhagyással - az etnikai szerkezet megváltozásán túl Gömör társadalmi szerkezetében is mély változásokat eredményezett. Ezekben az években a csehszlovák hatóságok erőteljes intézkedésekkel befejezték a birtokviszonyok átalakítását is. A folyamat az 1920-as évtizedben a Felvidék magyarlakta sávjában 51 szlovák (Gömörben Bottovo, Slávikovo) telepes falu létrehozásával kezdődött, de ekkor még az alapvető birtokstruktúra nem változott meg (lásd feljebb). Az 1945-ben megfogalmazott kollektív bűnösség jegyében azonban a magyar birtokszerkezetet az alapsejtekig átalakították, ami nem jelentett mást, mint kártalanítás nélküli végleges földkisajátítást és az egykori birtokosok egy részének kitelepítését (Janics 1992, 125; Balogh 1995, 13). Párhuzamosan ezzel a folyamattal visszatértek a telepesfalvakra a magyar uralom alatt kitelepített (Slávikovo, Bottovo) szlovák lakosok is (Varga 1992, 69-72). Ha Gömör etnikai arculatának változását szélesebb, társadalomszerkezeti horizontba helyezzük, akkor elmondható, hogy a birtok, azaz a gazdálkodási feltételek elvesztése következtében megszűnt a megye hosszú évszázadokon át 165 Ugyanez a kötet szolgált a táblázat forrásául is. A belső telepítésekről uő 1999. 107
