Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Somodi Település a történeti Abaúj, 1881 után Abaúj-Torna vármegye csereháti járásában. 1920-38 között és 1945 után Csehszlovákiához tartozott, szlovák neve 1920 után Šomody, majd 1948-tól Drienovec (Seresné 1983, 403; VSOS 1: 355). Jelenleg Szlovákiában, a Kassa vidéki járásban található Szepsi és Torna között. Somodi a 17. században virágzó mezőváros volt, ám lakossága a 18. század elejére alaposan megfogyatkozott, 1715-ben csak 10 háztartást írtak öszsze. 1776-tól a rozsnyói püspökséghez tartozott, s mint ebből következik, zömmel katolikusok lakták. Az 1773. évi helységnévtár szerint is katolikus falu (Seresné 1983, 403; VSOS 1: 355). Egy 1806. évi egyházmegyei összeírásból tudjuk, hogy az idő tájt a római katolikusok mellett két görög katolikus lakos is élt a faluban. Mindkettőnek római katolikus házastársa volt, s a horváti anyaegyházhoz tartoztak (Udvari 1990, 87). A későbbiekben Fényes Elek adatai szerint Somodiban 1226 katolikus, 1 evangélikus és 7 zsidó lakos élt (Fényes 1851, IV: 35). Az 1930-as évek végén 1329 lakos közül 1255 volt római katolikus, 34 görög katolikus, 17 református, 17 evangélikus, 6 pedig izraelita hitvallású (Csíkvári 1939, 205). Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint Somodi 1650 lakosából 1345 fő volt római katolikus, 10 görög katolikus, 7 református, 5 evangélikus, 37-en nem vallásosak, 246 fő esetében pedig a felekezeti hovatartozás nem volt megállapítható. A faluban egy római katolikus templom található, amely egyes források szerint 1775-ben, mások szerint 1780-ban épült (Borovszky-Sziklay 1896, 311; Csíkvári 1939, 205). A település etnikai viszonyait vizsgálva a következőket mondhatjuk el: az 1773. évi helységnévtárban magyar faluként szerepel (Lexicon Locorum 1920, 6). A 19. század elején megjelenő görög katolikusoknak is magyar a prédikációs nyelvük (Udvari 1990, 87). A későbbiekben Fényes Elek (Fényes 1851, IV: 35) és a Borovszky-féle vármegye-monográfia (Borovszky-Sziklay 1896, 311) is magyar faluként említi. 1938-ban az 1329 lakosból 7 volt német, 6 szlovák, 8 rutén nemzetiségű, a többiek - vagyis több mint 98% - magyar (Csíkvári 1939, 205). Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint 1002 fő vallotta magát magyarnak, 641 szlováknak, 4 cigánynak, 1-1 pedig németnek, ukránnak és orosznak. Egy két évvel későbbi felmérés 966 magyart, 632 szlovákot, 41 cigányt, 3 morvát, 2 németet, 1-1 sziléziait, ukránt és oroszt említ, 4 esetben pedig a nemzetiségi hovatartozás nem volt megállapítható. Lényeges eltérés itt csak a cigányok számánál tapasztalható. A valóságban ennél is sokkal több cigány él a faluban, mintegy négyszáz fő (Popierová 1994). Cigányok már ezt megelőzően is éltek Somodiban, legtöbbjük zenész volt. Máig emlegetnek pl. egy Buku Berti nevű kovácsot, aki nagyon szépen tudott szaxofonozni. Az 1920-as évektől bulgár kertészek is voltak a faluban, akik a püspöki birtokból béreltek maguknak földet. Paprikát, paradicsomot, hagymát és mindenféle egyéb zöldséget termesztettek, amit aztán eladtak például Mecenzéfen. Többségük a negyvenes években visszatelepült Bulgáriába, de volt, aki később a környéken telepedett le. 69
