Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

tak néhányan, de tényleges kitelepítésre nem került sor. Nem így volt viszont a csehországi deportálással. Négy család kényszerült idegen munkára szegődni, a Fűzy, Szepsi, Nagy és Vécsei családok. Magyarországról Péderbe nem érkeztek telepesek, jöttek viszont zempléni szlovákok, hat család, akiknek az elkonfiskált uradalmi vagyonból mértek ki földet. Ám öt-hat év elteltével, a termelőszövetkezet megalakulása után mindnyájan visszamentek szülőhelyükre.

Napjainkban Pédert nyugodtan nevezhetjük magyar falunak. Néhány vegyes házasság ugyan előfordul, de a családokban - talán egy-két kivételtől eltekintve - magyarul beszélnek. A faluban magyar óvoda és magyar iskola (alsó tagozat) működik. Az 1960-as, de különösen az 1970-es években innét is jellemző volt a fiatalok elvándorlása, mert nem kaptak építkezési engedélyt. Ezért sokan a közeli városokban, például Szepsiben telepedtek le. 1981-től ez a rendelkezés megszűnt, újra építkezhet, aki akar. A lakosság számának csökkenését azonban még nem sikerült megállítani.

Péder. Református templom. Fotó: Veres András 1994. FIOM Fotótár

68