Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
pap által elmondott áldozás előtti ima nyelve ószláv volt, ám a nép magyarul énekelt, az áldozási verset, az Üdvözlégyet és az oltári szentséget is magyarul mondta. Az evangéliumot a pap ószlávul énekelte, de magyarul megismételte és a szentfrást is mindkét nyelven olvasta15. Mindezek az erőteljes magyarosodás jelei. Tiszta magyar környezetben hamar kétnyelvűvé váltak, vagy már eleve a kétnyelvűség állapotában érkeztek ide? Ezt a kérdést ma már nehéz lenne megválaszolni. Az viszont nyomon követhető, hogy a kétnyelvűség nagyjából a 19. század végéig tartott. A 19. század második felében fokozatosan a magyar nyelv használata került előtérbe, s kb. a 20. század elejére nyelvében teljesen magyarrá lett. Ám a népi kultúra egyes rétegeiben napjainkig fellelhetők azok az elemek, amelyek utalnak az idegen eredetre, bár ezek inkább a vallással hozhatók összefüggésbe, mintsem a nemzetiségi hovatartozással. Horváti lakói ma magyaroknak tartják magukat. Erre a helyszíni gyűjtéseken túl a legújabb statisztikák is bizonyságul szolgálnak16. Horvátiban - hasonlóan a környező települések többségéhez - évszázadokkal ezelőtt is élt egy-két cigány család. Valószínűleg nem telepedtek le állandó jelleggel, feltehetőleg vándorló életmódot folytattak, ennek tudható be, hogy az anyakönyvekben csak századunkban találunk rájuk vonatkozó bejegyzéseket. Ám hogy már ezt megelőzően is megfordultak a faluban, erre a különböző korokból származó cigányösszeírások szolgálnak bizonyságul. Ezek szerint 1768- ban Georgius Rigó nevű mester és zenész cigányt írták össze Horvátiban, aki még 1773-ban is itt élt családjával, két fiával és két lányával, akiről azt is megtudjuk, hogy parasztoknak szokott zenélni. 1854-ben Szedlitzki György bíró adatszolgáltatása alapján tudjuk, hogy az idő tájt két cigány élt a faluban: a 38 éves bárkái születésű Bostsány János, a helység kovácsa és Balaji János mester ember, kepés és kétkezi munkás17. Az 1903. évi születési anyakönyvben Oláh Mária Vendigiben élő, tiszaderzsi származású teknős cigányra és Oláh Borbála nádaskai cigányra vonatkozó bejegyzéseket találunk. Az 1917. évi születési anyakönyv bejegyzése szerint Szedliczki Mária gk. zsellér vadházasságban él Lakatos Károly cigánnyal18. Ennek a Lakatos Károlynak még él az emléke a faluban. Az elmondás szerint a szülei vándorcigányok voltak, őt a falu határában, a Várhegy-gödörben hozta világra édesanyja, így Horvátiban keresztelték. Amikor a cigányoknak le kellett telepedniük, mindegyiknek oda kellett visszamennie, ahol anyakönyvezve volt, így került ő Horvátiba. A vándorcigányok között zsebmetszők is voltak, Lakatos is ügyes kezű zsebmetsző hírében állt. Ő maga is mesélt erről történeteket, így például Masaryk temetésén szerzett élményeit, 15 Canonica Visitatio 1877. szeptember 16-17. Horváti egyházi irattárában. 16 Az 1993. évi nemzetiségi statisztikai felmérés szerint a 116 lakosból 109 vallotta magát magyarnak, 7 pedig szlováknak. Lásd: Popierová 1994. 18 Kassai járási levéltár Horváti gk. egyházi anyakönyve III. kötet 1889-1945. 17 Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz. 41
