Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

tapasztalatait és zsákmányának gazdagságát. Mint mondta, tíz Masaryknak kel­lene meghalnia, akkor neki nem lenne gondja. Napjainkban is él a faluban egy cigány család, de mint mondják, ezek rusznyákok, a szövetkezet idejében jöttek ide dolgozni. Valamikor a 20. század elején zsidók is éltek a faluban, két síremlék még ma is látható a falu szélén a Mélyét partján. Az 1940-es években már nem vol­tak a faluban zsidók, így innét egyetlen családot sem deportáltak. Horvátira is jellemző volt az Amerikába irányuló kivándorlás. Erre a recens anyagban is gyűjthető emlékeken kívül bizonyságul szolgálnak az anyakönyvek­ben található bejegyzések. 1889-1913 között számos erre vonatkozó adatot ta­lálunk a születési anyakönyvekben19. A magyarországi kitelepítések és csehor­szági deportálások Horváti lakóit nem érintették, bár néhány család Magyaror­szágra való telepítését innen is tervezték20. Oroszországi kényszermunkára egy főt, az újfalusi születésű, Horvátiban élő Köteles Gyulát vitték el 1945. január 2-án. Nem tért vissza, ott vesztette életét. Horváti mai helyzetét elemezve elmondható, hogy a falu szinte teljesen el­öregedett. Óvoda, iskola nincs a faluban, a gyerekek a 2-3 km-re fekvő Újfaluba járnak autóbusszal. Kevés a gyerek, hiszen két-három család kivételével mind nyugdíjasok élnek itt. A fiatalok Újfaluba, Tornára, Szepsibe költöztek, elvétve maradtak csak a faluban. A község szemünk előtt zsugorodik össze, fogy el, ha­csak valami meg nem állítja, vagy meg nem fordítja ezt a folyamatot. 19 Kassai járási levéltár Horváti gk. egyházi anyakönyve III. kötet 1889-1945. 20 Otthonról, Horvátiból minket is ki akartak telepíteni 50 kilós csomaggal, de aztán nem vittek. Adatközlő: Gyenes Ilona, sz. 1940 (Horváti születésű, 1961-ben Zsar­­nóra ment férjhez). 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom