Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Horváti Apró település a történeti Torna, majd 1881-től Abaúj-Torna vármegyében. 1920-38 között, majd 1945-től Csehszlovákia része. A falu neve az idők folyamán többször változott: 1773 - Horváti, Horváthi, Horwaczík, 1786- Horwathi, Horwacschik, 1808 - Horváti, Horvátčik, 1863-1902 Horváti, 1907-1913, 1938-1945 Tornahorváti, 1920 - Horvátík, Horváty, 1927-1938, 1945-1948 Horváty, Horváti, 1948-tól Chorváty. 1964-ben Újfaluval és Vendigivel együtt Nová Bodva néven egyesítették (Seresné 1983, 45; VSOS 2: 320; Majtán 1972, 64). Ebből a közösségből előbb Vendigi lépett ki, majd 1991. szeptember 28-án Horváti is önállósult. Közigazgatásilag ma Szlovákiában, a Kassa vidéki járásban található. Horváti a középkorban a tornai várbirtok részét képezte. A 18. század elejére lakossága olyannyira lecsökkent, hogy gondoskodni kellett pótlásukról. Az elnéptelenedés és újratelepítés pontos történetét nem ismerjük, azt azonban tudjuk, hogy 1715-ben 6 jobbágyot, majd 1720-ban 25 háztartást írtak össze Horvátiban (VSOS 2: 320). Egy 1764-ben készült egyházi összeírás szerint 233 lakos élt a faluban, nagy részük görög katolikus vallású volt, 32 lélek, vagyis az összlakosság 14%-a római katolikus (Bodnár 1992a, 370). Az 1806. évi egyházmegyei összeírás adatai szerint, amikor az egyházközség parókusa idősebb Paulovits János volt (akinek fia, ifjabb Paulovits János ez idő tájt a közeli Barakonyban lelkészkedett), a Horvátiban élő görög katolikus lelkek száma 270, ebből gyónásra képes 210. A családfők közül 20 jobbágy és 24 házas zsellér. A községben római katolikusok is éltek ez idő tájt, számukra vonatkozólag sajnos nincs adat. Azt viszont tudjuk ebből az összeírásból, hogy az előző évben 33 tiszta görög katolikus házaspár élt a faluban és 11 vegyes, ahol az egyik fél római katolikus volt. Reformátusokról ez az összeírás nem tesz említést (Udvari 1990, 87). Ezért is tűnnek hihetetlennek a Fényes Elek által közölt adatok, mely szerint 101 római, 294 g. kath., 73 ref. lakossal bír a falu (Fényes 1851, II: 118). Ugyancsak tévesnek ítélhető az az adat is, miszerint 1828-ban 187 ház és 1448 lakója lett volna a falunak ( VSOS 2: 320). 1890-ben 54 háza és 281 magyar lakosa volt (Borovszky -Sziklay 1896, 306; VSOS 2: 320), s a görög katolikus egyház felső-borsodi esperesi kerületéhez tartozott (Borovszky-Sziklay 1896, 148). Az 1900. évi népszámláláskor a 289 lakosból 113 római katolikus, 168 görög katolikus, 3 református és 5 izraelita. Tíz évvel később a 259 lakosból 91 latin és 168 görög katolikus. Az 1939-ben megjelent vármegyei szociográfia adatai szerint 246 lakosából 112 római katolikus, 134 görög katolikus (Csíkvári 1939, 211). Az 1941. évi népszámlálási adatok szerint az összlakosság 225 fő, közülük 88 római katolikus, 137 görög katolikus. A legutóbbi, 1991. évi népszámláláskor Horváti még nem volt önálló, adatai Újfaluéval közösen jelentek meg, e szerint az 504 lakosból 309 római katolikus, 73 görög katolikus, 58 református, 1 evangélikus, 18 vallás nélküli és 45 személy vallási hovatartozása nem volt megállapítható. Egy 1993. évi statisztikában a két falu már külön szerepel, s Horvátinak 116 lakosa van (Popierová 1994). A lakosság 39
