Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
közel Szepes és Abauj vármegyékhez, magas hegyek közt, egy mély völgyben: 9 rom., 645 gör. kath. lak.; görög kath. pároch iával. Határa hegyes, kősziklás, sovány; őszi gabonát nem igen terem; erdeje fenyves és bikkes; vasbányákban dolgozik. ...(Fényes 1851:11, 5). Tehát ekkor is gyakorlatilag tiszta görög katolikus falunak számít, ahol a lakosság nyelve az akkori szóhasználat szerint orosz, vagyis ruszin. Ám a 19. század végén megjelent vármegye-monográfia szerint Falucskának 94 háza és 562 görög kath. tót s néhány rutén lakosa van (Borovszky-Sziklay 1896, 311). Bár a tót népnév nem minden esetben jelent szlovákot, esetünkben a fenti idézet a lakosság erőteljes elszlovákosodására enged következtetni. Az 1938. évi visszacsatolás után készült felmérés szerint a 785 lakosú Ájfalucskában 10 magyar, 4 német, 630 szlovák lakos él, kiknek vallási megoszlása a következő: 762 görög katolikus, 14 római katolikus és 9 egyéb (Csíkvári 1939, 166). Az 1991. évi népszámlálás adatai alapján a falu 255 lakosából 190 fő szlováknak, 1 cseh nemzetiségűnek és 64 fő cigánynak vallotta magát. Ugyanekkor 160 görög katolikust, 1 római katolikust írtak öszsze, 8 fő vallotta magát vallás nélkülinek, 86 esetben a vallási hovatartozás nem volt megállapítható. Az 1993. december 31-i állapotot mutató nemzetiségi statisztika adatai alapján 158 szlovák, 1 cseh és 66 cigány él a faluban. A fentiekben idézett források mellett fontos dokumentuma a falu történetének, népéletének - vallási és etnikai viszonyait tekintve is - a községi hivatalban őrzött, szlovák nyelven írott falukrónika. Ez megerősíti a fenti adatokat, de ismeretében jóval árnyaltabb kép alakul ki a faluról. A vallási viszonyokat tekintve megtudjuk, hogy 1952-ben három adventista család élt a faluban, ám a lakosok zöme pravoszláv, akik ugyan 1950-ig görög katolikusok voltak. A görög katolikus egyház rehabilitációjára csak 1968-ban került sor, összefüggésben az 1968. évi csehszlovákiai politikai eseményekkel. 1968. szeptember 10-én a falucskaiak ünnepélyes külsőségek között ismét visszatértek a görög katolikus hitre, amit feltehetőleg valójában sohasem tagadtak meg. Az etnikai viszonyokra és a nyelvhasználatra is találunk utalásokat a krónikában. Ezekből kitűnik, hogy a nemzetiségi hovatartozás kérdése nem különösebben foglalkoztatta az elmúlt évek során az embereket, de tudatában voltak és vannak bizonyos fokú másságuknak a magyarokhoz, de a szlovákokhoz viszonyítva is. A fentieknek tudható be, hogy az 1948-as reszlovakizáció eseményei nem okoztak különösebb megrázkódtatást, a lakosok mindannyian szlovák nemzetiségűnek vallották magukat. Ám még napjainkban sem beszélhetünk teljes elszlovákosodásról. 1952-ből és az 1980-as évekből származó bejegyzések is arról tanúskodnak, hogy a hacsavaiak egy sajátos nyelvjárást beszélnek. Ez még a recens anyagban is megfigyelhető. Továbbra is az etnikai viszonyoknál maradva, az is nyilvánvalóvá válik, hogy cigányok nemcsak napjainkban, hanem ezt megelőzően is éltek Hacsaván. A 18. századi cigányösszeírásokban idevonatkozó adatokat nem találunk. Az viszont biztos, hogy az 1940-es években éltek itt cigányok, ám hogy mennyien, s mikortól, erre a krónikában sincs adat. A helybéliek emlékezete szerint is éltek itt cigányok a második világháború előtti években, akik gyakran zenéltek, cim-34
