Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Görgőn egész napos magyar nyelvű óvoda üzemel, de az utóbbi években anyagi okok miatt sokan nem járatják óvodába a gyereket. Magyar nyelvű iskolája van a falunak, bár csak alsó tagozat, a felsősök a közeli Almásra járnak iskolába. Évente kb. 15-20 gyerek kezdi meg az első osztályt, közülük csak elvétve egy-kettőt adnak szlovák iskolába. Olykor a magyar szülők teszik ezt, nem a vegyes házasságban élők. A faluban különben mindenki, a vegyes házasság révén betelepült egyéb nemzetiségűek is, és természetesen azok gyermekei is beszélnek magyarul. A falu 46,8%-ban aktív korú. Összességében Görgő fejlődő falunak tekinthető, ahol szívesen maradnak a fiatalok. Többen az utóbbi években szociális problémák miatt vissza is költöztek Kassáról, Rozsnyóról. Művelik a kertet, állatokat tartanak, könnyebb a falun a megélhetés, mint a városban. Hacsava vagy Falucska Festői fekvésű apró település az Áji patak völgyében, a történeti Abaúj-Torna vármegyében. 1881-ig Torna vármegye része volt, ezt követően Abaúj-Torna vármegye tornai járásához tartozott egészen 1920-ig, Csehszlovákia megalakulásáig, ekkor csehszlovák terület lett. Az 1938-45 közötti időszakra visszakerült Magyarországhoz (Seresné 1983, 9). Az 1938-as politikai határok köztudottan a nyelvhatárt vették figyelembe. Hogyan lehetséges akkor, hogy ez a szláv nyelvű település Magyarországhoz került? Ez a döntés kifejezetten gazdasági megfontolás alapján, az ott élők kérésére következett be. Állítólag Falucskán kívül volt még néhány település, amely földrajzi viszonyokra és gazdasági okokra hivatkozva 1938-ban kérte Magyarországhoz való csatolását. Falucska rendkívül elszigetelt község, déli irányban az Áji völgyön keresztül tart kapcsolatot a külvilággal, északi irányba szinte teljesen elzárt. Ezért is volt fontos számára az államhatár tőle északra eső meghúzása. A települést Ájfatucska névvel is jelölték (Seresné 1983, 9; VSOS 1: 398). A mai hivatalos megnevezése Hačava, a köznyelvben magyar közegben egyaránt használatos a Hacsava és Falucska név is. A középkorban a tornai uradalomhoz tartozott. A szakirodalom 15. századi vlach-rutén településként tartja számon, amely a 18. századra szlovákká vált (Paládi-Kovács 1973c, 331-332). Már a 16. században görög katolikus iskolával bírt (Borovszky-Sziklay 1896, 396). Más források szerint a 18. században népesült be görög katolikus ruténekkel (Csíkvári 1939, 166). Véleményem szerint az az állítás, mely szerint a 18. századra szlovákká vált, nem felel meg teljes mértékben a valóságnak, hiszen az 1773-as összeírás szerint a görög katolikus parókiával és egy iskolamesterrel bíró falu nyelve Ruthenica Slavonica (Lexicon Locorum 1920, 271), s az elszlovákosodás talán még napjainkra sem vált teljessé. A munkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek 1806. évi összeírása szerint Falucskán vagy Hacsaván, ahol ekkor Csiszárik János parókus szolgált, 478 görög katolikus lelket számláltak. A települést tiszta görög katolikus faluként jelölik. Ugyan két olyan házaspárt tartanak nyilván, ahol az egyik fél római katolikus, ám ez a 84 tiszta görög katolikus család mellett elenyésző kisebbség. A közösség prédikációs nyelve ebben az időben a ruszin. Fényes Elek geográfiai szótára szerint Falucska, Hacsava, orosz falu, Torna vmegyében, 33
