Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

a templom mellett parókia és iskola is létesült (Lükő 1884, 15; T.Z. 1966). Ez a templom később leégett, ma is meglévő temploma 1846-ban épült a régi helyére (Kováts 1942, 540; Lükő 1884, 26-29). A fentiekből következik, hogy az 1773. évi összeírásban Görgő nem parokiális helyként szerepel (Lexicon Locorum 1920, 271). Ettől függetlenül katolikus temploma nagyon régi, 1500 körül régi alapokon építették újjá, majd a 19. század elején ismét átépítették. A templomfalba egy márvány sírlap van beépítve, a Bebek család egyik tagjának síremléke 1378-ból (Fényes 1851, 11:56), más források szerint 1381-ből (VSOS 1: 456). Egy 1806. évi összeírásból tudjuk, hogy Görgőn az idő tájt római katolikus és református pap is élt, s a lakosok nagy része e két vallás egyikéhez tartozott. Ám öt görög katolikus lakost is említ a forrás, akik a horváti anyaegyházhoz tartoztak (Udvari 1990, 87). Fényes Elek szerint 408 katolikus, 914 református és 20 zsidó lakosa volt (Fényes 1851, 11:56). Mintegy száz évvel később az 1930-as évek végén 437 római katolikus, 2 görög katolikus, 728 református, 5 evangélikus és 18 izraelita lakossal bírt, s mindkét nagy felekezet rendelkezett iskolával (Csíkvári 1939, 211).

A fentinél korábbi időkben jóval több izraelita élt Görgőn. Erről tanúskodik egy összeírás a kassai levéltárban, amely 18 családot, összesen 80 személyt sorol fel, akik zömében kocsmárosok voltak, vagy kereskedéssel foglalkoztak. A felsorolt családfők közül egy született Görgőn, a többiek Abaúj, Borsod, Torna és Zemplén megye különböző részeiről kerültek ide11. A második világháború előtti években két család (Roth, Lezarovics) élt Görgőn, akik kereskedők voltak. A zsidótörvény értelmében elhurcolták őket. Két lány a háború után visszajött, de rövidesen el is mentek, a helyiek tudomása szerint külföldön, talán Svájcban élnek.

Görgőt a már fentebb idézett források egyértelműen magyar faluként említik. A magyarok mellett azonban évszázadok óta cigányok is élnek a faluban. Az 1768. évi Torna megyei cigányösszeírás négy családot említ: Georgius Kuru, Gasparus Kuru, Georgius Bangó és Simon Konya. Az első kettő kovács, a harmadik foglalkozása nincs jelölve, míg a negyedik senex miserabilis, vagyis sajnálatra méltó öregember. Ugyanezen évből származó másik cigányösszeírás adatai szerint a következő családok éltek Görgőn: Samuel Laczkó kovács és zenész feleségével és hat gyermekével; Georgius Kuru kovács feleségével és hét gyermekével, Gasparus Kuru kovács feleségével és féléves kislányával, Samuel Konya kovács feleségével és népes családjával, Paulus Konya feleségével és öt gyermekével, Andreas Grulya kovács feleségével és négy gyermekével12.

Napjainkban kb. száz főre tehető számuk, elszórtan élnek benn a faluban. Magyaroknak vallják magukat, nem is tudnak cigányul. Vannak közöttük tisztességesek, rendesek, de akadnak olyanok is, akikkel sok gondja van a falunak. Többségük a helyi szövetkezetben dolgozott, jelenleg sokuk munkanélküli, segélyből él.

11 Izraeliták névsora - Torna vármegye. Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz.

12 Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz.

31