Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Bodoló a 19. századi adatok szerint magyar falu (Borovszky-Sziklay 1896, 305; Fényes 1851, I: 141), bár az 1806. évi egyházi összeírásból tudjuk, hogy az akkor 14 fős görög katolikus közösség prédikációs nyelve a szlovák volt (Udvari 1990, 89). A 20. század 30-as éveiben 1 németet és 10 szlovákot frtak össze, emellett 508 magyart (Csíkvári 1939, 168). Túlnyomó többségben ma is magyarok lakják. Hivatalos statisztika a Szepsivel való összevonás miatt nincs, de tudjuk, hogy az 1981. évi népszámláláskor az 500 főnyi lakosságból kilencen vallották magukat szlováknak, a többi mind magyarnak. Napjainkban négyöt szlovák család él a faluban, akik munkalehetőség miatt telepedtek itt le (a helyi szövetkezetbejöttek dolgozni) a 80-as évek végén. Vegyes házasság révén is került néhány szlovák a faluba. Magyarokon és szlovákokon kívül cigányok is élnek Bodolón, 1994-ben három család, akik a falu megítélése szerint rendes emberek. A szlovák családokat leszámítva a faluban a magyar nyelv használata általános, tehát a vegyes házasságú családok és a cigányok is e nyelvet használják. Bodolón korábban is (az 1945 utáni egy-két évet leszámítva, amikor országosan beszüntették a magyar nyelvű oktatást) és napjainkban is magyar iskola működik. Az 1-4. évfolyam összevont osztályban tanul, kb. 15 gyerek jár ebbe az iskolába. Évente egy-két gyereket íratnak a szülők szlovák iskolába, akik Szepsibe vagy Jánokra mennek. Ezek a gyerekek általában vegyes házasságból származnak, vagy már maguk a szülők is szlovák iskolába jártak. Magyar óvoda működik a faluban, de a szlovák gyerekekhez szlovákul beszélnek. 1993 szeptemberétől megszűnt az óvodai étkeztetés, így ebédre hazajárnak a gyerekek. Jelenleg mintegy 20 gyerek jár ide. Egy-két gyereket a faluból a szülők a szepsi óvodába hordanak, általában ez olyan esetben fordul elő, ha ők is ott dolgoznak. Bodoló békés és fejlődő falunak nevezhető, ahol újabban már a fiatalok is szívesen letelepednek. Nemzetiségi ellentétek sem a múltban, sem napjainkban nem nehezítik az itt élők sorsát. Bár Szepsi vezetősége sokat tett a falu fejlődése érdekében, például az iskola megmaradásáért, mégis többen hiányolják a helyi irányítást. Debrőd Község a Kassa vidéki járásban Szepsitől északra. Hozzá tartozik Hetény tanya is, mely előtte a jászói prépostság uradalma volt (ugyanúgy mint Debrőd), s csak Trianon után csatolták a tőle mintegy 2 km-re fekvő Debrődhöz (Görcsös 1978, 14). 1920-38 között, majd 1945-től Debrőd Csehszlovákiához tartozott, a közbeeső években Magyarország része volt. Jelenleg Szlovákiában található, hivatalos neve Debrad'(Seresné 1983, 92). Debrődön 1715-ben csak hat családot írtak össze, ami azt bizonyítja, hogy a török idők háborús pusztításai, a Rákóczi-féle szabadságharc és a pestisvész következtében a lakosság száma alaposan megcsappant (Görcsös 1978, 36; VSOS 1: 305). A megfogyatkozott népességet a 18. század folyamán valószínűleg telepítéssel pótolták, mert 1773-ban már 50 családfőt írtak össze 28
