Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Bodoló Község a Kassa vidéki járásban a történeti Abaúj vármegyében, Szepsitől délre. A 19. század utolsó negyedében alakult Kis- és Nagy-Bodoló egyesítése révén (Seresné 1983, 52, 221, 305). A trianoni döntés következtében az 1920- 38 közötti években és 1945-től Csehszlovákiához tartozott. A közbeeső években ismét Magyarország része lett, jelenleg Szlovákiában található, hivatalos neve Budulov (Seresné 1983, 52; VSOS 1, 254). 1986 óta közigazgatásilag Szepsihez tartozik. 1715-1720 között mindkét falu lakatlanná vált és csak a későbbi években települt újjá (VSOS 1: 254). Telepesei magyar anyanyelvűek voltak, mert az 1773. évi összeírásban mindkettő magyar faluként szerepel, parókiája és iskolamestere egyiknek sincs (Lexicon Locorum 1920, 3, 5). Egy 1806. évi összeírásból tudjuk, hogy római katolikus és református lakosai voltak, kik mellett tizennégy görög katolikus is élt Kis- és Nagybodolón, akik a szesztai anyaegyházhoz tartoztak (Udvari 1990, 89). Fényes Elek adatai alapján 500 katolikus mellett 4 evangélikus, 40 református és 82 zsidó vallású lakos élt a faluban (Fényes 1851, 1:124). Az 1930-as évek végén 457 római katolikus, 30 görög katolikus, 16 református, 1 evangélikus és 15 izraelita lakosa volt (Csíkvári 1939, 168). A jelenlegi állapotra vonatkozóan pontos adatokkal nem rendelkezünk, mert minden hivatalos összeírásban Szepsivel összevonva szerepel. Azt viszont tudjuk, hogy zömében ma is római katolikusok lakják. Katolikus temploma 1740-ben épült (VSOS 1: 254), de a második világháborúban szerzett sérülései miatt lebontották, annak reményében, hogy hamarosan újat építenek. Ám a politikai változások miatt hosszú időn keresztül nem kaptak rá engedélyt. Számos sikertelen templomépítési kísérlet után 1990-ben kezdték meg az új római katolikus templom építését. Ami az előző számadatokat vizsgálva feltűnik, az a zsidó lakosság magas aránya a múlt század első felében. Csak összehasonlításképpen: ugyanebben az időben a négy-ötször nagyobb Szepsiben összesen 28 (óhitű és újhitű) zsidó lakos élt (Fényes 1851, I: 124). Bár ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a városok ellenálltak a zsidók letelepedésének, pl. Kassán 1835 előtt egyetlen zsidó sem lakott, s megtelepedésük után is sok mindenben igyekeztek korlátozni őket (Borovszky-Sziklay 1896, 153). Emiatt a zsidók a városok közelében igyekeztek letelepedni, s ezzel magyarázható Bodoló zsidóságának magas számaránya. Templomuk is volt a faluban, de az már az 1930-as években is romos állapotban volt. A templom minden bizonnyal 1850 előtt épült, ugyanis ebben az évben települt át egyházuk Szepsibe, ezt megelőzően a szepsiek is a bodolói hitközséghez tartoztak (Neupauer 1931-32, 165). Ma is megvan viszont a zsidó temető, ahonnan mintegy 30 éve a márvány sírköveket a falubéliek számára ismeretlen emberek összeszedték és teherautóval elszállították. A temetőt körbenőtte az akác, a falubeliek elmondása szerint veszélyes terület az, mert el van aknásítva. A frontkor onnan lőtték a magyarok az oroszokat. Valamennyit aztán később felszedtek, de lehet, hogy még most is van ott. De akik 26
