Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

formátus, 29 evangélikus, 1 görög katolikus, 2 egyéb, 30 hitvallás nélküli, 120 fő esetében pedig a vallási hovatartozás nem volt megállapítható. Tehát a két vezető vallás hívei közel azonos számban élnek a faluban, s ez így volt a múltban is. A vallási ellentétek ebben a faluban az emlékezet szerint nem túl gyakoriak3. Erre utal az a körtvélyesi református anyaegyház irattárában talált adat is, hogy a református egyház iskoláját éveken keresztül zsidó és időnként római katolikus gyermekek is látogatták. Gyakoriak a vallási értelemben vett vegyes házasságok, ezek nemcsak napjainkban, de már az 1940-es években sem mentek ritkaságszámba4.

Nemcsak vallási, nemzetiségi tekintetben is békés település Almás. Bár sok ok az ellenségeskedésre nincs is, hiszen a legutóbbi statisztika szerint is közel 90%-ban magyarok lakják, szám szerint 772 fő, emellett 98 a szlovákok, 2 a csehek, s 1-1 a lengyel és a cigány nemzetiségűek száma. Az ott élők véleménye szerint még ennél is magasabb a magyar lakosság aránya, de mielőtt erre rátérnénk, vizsgáljunk meg néhány régebbi adatot. Az 1919. augusztus 20-án végrehajtott ún. I. országos (csehszlovákiai) népszámlálás adatai szerint az 1078 főből 224 vallotta magát csehszlováknak, 853 magyarnak, 1 pedig németnek. A lakosság vallási megoszlása ekkor a következőképpen alakult: 612 római katolikus, 2 görög katolikus, 5 evangélikus, 430 református és 29 zsidó. Az 1930. december 1-én végrehajtott ún. II. (csehszlovák) népszámláláskor 891 fő összlakosságból 86 volt csehszlovák, 4 német, 762 magyar, 19 zsidó, 5 más, 15 külföldi; vallásukat tekintve pedig 406 római katolikus, 5 evangélikus, 458 református, 19 zsidó, 3 vallás nélküli. Ami azonnal szembetűnik, az a „csehszlovák“ nemzetiség léte és számaránya. Míg 1919-ben 20% fölött van a csehszlovákok aránya, 1930-ban ez a szám 10% alá süllyed. Egyértelmű, hogy itt az újonnan előállt politikai helyzetnek való megfelelni akarással találjuk magunkat szemben, nem pedig valódi nemzetiséggel. A másik szembeötlő adat a zsidókkal kapcsolatos. Míg az első esetben csak vallási szempontból különülnek el, a második népszámláláskor külön nemzetiségként is kezelik őket. Az 1938. évi népszámláláskor, amikor a Felvidék visszatért Magyarországhoz, s ez a visszatérés Almást is érintette, a 905 lakos 3 szlovák kivételével mind magyar volt, s ekkor 21 izraelitát írtak össze (Csíkvári 1939, 206).

Almáson egyébként már korábban is éltek izraeliták, erről tanúskodik egy Torna vármegyei összeírás a kassai levéltárban, amely 18 családot, összesen

3 Bár voltak időszakok, amikor a vallási ellentétek fellángoltak, Kabla János helyben lakó katolikus esperes - aki 1948 óta él Almáson - visszaemlékezése szerint odakerülésekor nagy volt a gyűlölködés, késelték egymást, még bíróságra is kerültek emiatt. Ám ő vallási hovatartozásra való tekintet nélkül igyekezett összefogni a falu fiatalságát. Közös színjátszásokat és munkákat szervezett, s ezáltal teljes lett a megbékülés. Vö. Kabla 1991, 5-6.

4 Vegyes házasság esetén alá kell írni a reverzálist, de aztán az esperes úr megmondja a fiataloknak, hogy születendő gyermekeik vallásáról lelkiismeretük szerint döntsenek. (Adatközlő: Kabla János r. kát. esperes).

20