Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
89 főt emlľt, akik foglalkozásukat tekintve kereskedők, kocsmárosok, mészárosok, földművelők voltak, de akadt közöttük egy-egy pálinkafőző, szivarcsináló, szabó, egyházfi, levélhordó, metsző és házaló is5. Az egykori nagyszámú zsidóság emlékét őrizte a temetőjük, aminek helyén néhány évvel ezelőtt halottasház épült. A még meglévő síremlékek - az országos zsidószövetség jóváhagyásával - máshová lettek áthelyezve. A zsidókat Almásról - mint minden egyéb településről is a környéken - a második világháború idején deportálták, a községi krónika feljegyzése szerint többségük német koncentrációs táborokban lelte halálát (Községi krónika, 127). Az izraeliták mellett említést érdemel egy másik kisebbség, a cigányság. A kassai járási levéltárban 1768-ból két cigányösszeírás is található. Az egyik Almáson egy cigányt említ, Franciscus Koré nevezetű kovácsot. A másik összeírás Gasparus Nándort és feleségét, Georgius Kórét, feleségét és fiát, valamint Joan Kórét, feleségét, 2 fiát és 2 lányát említi, valamennyien kovácsok6 A mai emlékezet szerint csak a pásztorok voltak cigányok a faluban. A zsidókat kiirtotta innen egy politikai akarat. Ám a gazdasági kényszer és a második világháború utáni nemzetiségi gyűlölködés a magyarságot sem hagyta érintetlenül. A századforduló éveiben az egész térségből, így Almásról is sokan vándoroltak ki a jobb megélhetés reményében. Legtöbben az Egyesült Államokba, kevesebben Kanadába, hárman Argentínába mentek. Mintegy 135 ember kelt útra, akiknek kb. 40%-a tért csak vissza. A kivándorlás a második világháború után is folytatódott, egészen 1968-ig (Községi krónika, 34-36). A második világháború után másfajta kényszerű elvándorlás is sújtotta a lakosokat. Egy alkotmánydekrétum értelmében a magyar nemzetiségű polgárokat 1945. augusztus 10-ével megfosztották állampolgárságuktól, s ennek folytatásaként következett a kitelepítés, kilakoltatás. Almásról Magyarországra nem telepítettek ki senkit, de csehországi kényszermunkára hét-nyolc családot vittek 1947. január 24-én. Tornán bevagonírozták, majd csehországi állami gazdaságokba vitték őket dolgozni. A deportáltak két év múlva térhettek haza. A lista eredetileg jóval hosszabb volt, 48 család szerepelt rajta, de tényleges deportálásra nem mindenki esetében került sor. Volt akit egészségi állapota, mást a véletlen szerencse mentett meg a kényszerű utazástól (Községi krónika 129-130). Mint ahogy máig sem lehet pontosan tudni, milyen elvek alapján és ki állította össze a deportálandók névsorát, azt is homály fedi, jó néhányan hogyan maradhattak mégis otthon, falujukban. A megpróbáltatások ellenére a falu lakóinak száma a második világháború óta lényegesen nem csökkent, kevéssel 900 alatt mozog. A legutóbbi népszámlálás eredménye szerint a 874 fős összlakosságból 422 fő férfi és 452 fő nő, aktív korú 441 fő, tehát 50,5%. Ez a szám arra enged következtetni, hogy fejlődőképes faluról van szó. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy két általános - vagy ahogy ott nevezik, alapfokú - iskola is van a településen. Az egyik a nyolcosztályos magyar 5 Izraeliták Névsora, Torna Vármegye. Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz. 6 Kassai járási levéltár TŽ 1757-1848 jelzetű doboz. 21
