Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
3. Települések szerinti áttekintés Dolgozatomban a Felső-Bódva-völgye vallási-etnikai viszonyainak leírását tűztem ki célul. Ehhez bizonyos történeti áttekintés is szükséges, ám a hangsúlyt mégis a mai állapotok felvázolására, illetve a közelmúlt eseményeire, etnikai változásainak bemutatására helyezem. Munkám során a statisztikai adatok mellett a helyszínen szerzett tapasztalatokat rendkívül fontosnak tartom. A kettő párhuzamba állítása olykor ellentmondást vagy eltérést mutat. Terepmunkám során igyekeztem ezekre a momentumokra felfigyelni, és az ellentmondásokra a lehetséges választ megkeresni. Az alábbiakban ábécérendben tekintem át a településeket. Minden települést azon a néven említek, amelyet az ott lakók első sorban használnak, amely leginkább él a köztudatban. Az ejtésmódot a név írott formájában is rögzítem. Az egyértelműség kedvéért a dolgozat végén, a Helynévjegyzékben megadom az 1913. évi helységnévtár által használt településneveket és a ma használatos szlovák elnevezéseket is. Almás Község Szlovákiában a rozsnyói járásban, a történeti Abaúj-Torna, 1881. előtt Torna vármegyében. Egyéb elnevezései: Tornaalmás, Szádalmás, Jablonov, Jablonov nad Turňou. Ez utóbbit 1927-ben kapta, s hivatalosan ma is ezen a néven szerepel. 1920-38 között Csehszlovákiához tartozott, 1938-45. között ismét Magyarország része volt (Seresné 1983, 409; VSO I: 501) . A környéken a török harcok és az 1711. évi pestisvész jelentős pusztítást végzett, számos község lakatlanná lett, és csak a későbbi évek folyamán települt újra. Almáson ezzel szemben az 1720-as összeíráskor 43 háztartást írtak össze (VSO I: 501; Csíkvári 1939, 206). Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában Almás magyar faluként szerepel, katolikus parókiával és egy iskolamesterrel (Lexicon Locorum 1920, 271). A reformáció itt is, mint a környéken általában, korán gyökeret vert. Ezt követően az ellenreformáció is erőteljes volt. Vallási összecsapások sorozata jellemzi az almásiak történelmét, mígnem 1781 után, II. József Türelmi Rendeletének kihirdetését követően kezdetét vehette a megbékélés. 1783-ban a reformáció hívei almási leányegyházként Körtvélyeshez csatlakoztak, de már 1790-ben önálló református iskolát és tanítói lakást, 1797-98-ban templomot építettek. 1958-ban a gyülekezet megnövekedett lélekszámára és Almás központibb fekvésére hivatkozva “anyásítani” szerette volna magát. Emiatt az anyaegyházzal évekig tartó viszály keletkezett, míg végül 1965-ben a két egyházközség a megbékélés útjára lépett (Rákay 1971). Almás református gyülekezete tehát napjainkban is a körtvélyesi anyaegyházhoz tartozik. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint lakosainak vallási megoszlása a következő: a 874 lakosból 359 római katolikus, 333 re-19
