Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

4. A nemzetiségek együttélése a Felső-Bódva-völgyében (Összegzés)

mindhárom magyar falunak tekinthető. Jánok esetében a szlovákosodás megindulását segítette a századelőn bekövetkezett két szláv népesség - néhány hacsavai család és a lengyelek - megtelepedése. Makranc szlovákosodásának szintén megvan a történelmi háttere, egyedül Somodi esetében nem találunk magyarázatot a folyamatra, hacsak azt nem fogadjuk el, hogy a nagyszámú iparos lakosság megpróbált alkalmazkodni az új állam elvárásaihoz. A kis lélekszámú településektől eltérően a városokban viszont jelentős számú szlovákság él. Különösen szembeötlő Jászó esete, de a többi város sem kivétel. Stósz és Mecenzéf szlovákosodásáról az előbbiekben már volt szó. Szepsiben és Tornán túlnyomórészt az 1970-es évektől nőtt meg a szlovákok száma, akik főleg a térségben megépült üzemekben létesített munkahelyek miatt telepedtek meg. Tornán jelentős a Falucskáról beköltözöttek száma is, akikről fentebb már szóltunk.

Az előbbiekben felsoroltak mellett egyéb nemzetiségűek is élnek a térségben. Csehek elsősorban az iparosítás következtében és vegyes házasságok révén telepedtek meg néhányan. Vegyes házasság következtében egyéb nemzetiségűek is, így lengyelek, ukránok, oroszok, románok és vietnamiak is vannak, bár számuk elenyészően csekély.

Említést érdemelnek még a bolgárok, akik egy új gazdálkodási kultúra, a bulgárkert, vagyis a kertészet meghonosítása révén kerültek vidékünkre, és telepedtek itt meg néhányan. Megjelenésük a 19. század utolsó éveire tehető. Tevékenységük olyannyira beívódott a térség életébe és a köztudatba, hogy a bulgár ma is kertészetet (megyek a bulgárba) és kertészt (Koósnál dinnyét termesztettek keletről jött bulgárok) jelent, függetlenül annak nemzetiségétől. Bolgár kertészek a századforduló éveitől egészen 1945-ig jártak rendszeresen a vidékre. Tavasztól őszig tartózkodtak itt, s bérelt földeken honosították meg az öntözéses kertészetet. Néhányan aztán 1945-ben nem mentek vissza, itt telepedtek le. Térségünkben Mecenzéfen, Szepsiben és Tornán élnek bolgár kertészek, illetve leszármazottaik.

Végezetül szólni kell egy számarányaiban jelentős etnikumról, a cigányságról. Összességében megállapítható, hogy gyakorlatilag nincs a térségnek olyan települése, ahol a 18. századtól napjainkig ne éltek volna cigányok, ha nem is folyamatosan, legalább bizonyos időszakokban. Az összeírásokból kitűnik, hogy zömében letelepedett cigányok éltek a vidéken már a 18-19. század folyamán is, bár olykor vándorcigányok is megfordultak errefelé. Vallásukat tekintve a cigányok általában katolikusok voltak, és azok napjainkban is, bár gyakran alkalmazkodtak az adott település vallási viszonyaihoz. Foglalkozásukat tekintve voltak közöttük zenészek és kovácsok, akik olykor földet is műveltek, vagy napszámosként is dolgoztak, esetleg pásztorkodással is foglalkoztak. Különösen ismertek voltak a tornai zenész cigányok, akik a cigányság felsőbb rétegeihez tartoztak, úgynevezett úri cigányok voltak. Napjainkban a térség egészére jellemző, hogy képesítés hiányában nagyon sok közöttük a munkanélküli. Számuk ma is jelentős, különösen a városokban és a nagyobb településeken. Mecenzéfen több mint hétszáz, Jászón is nagyon sok, a lakosságnak kb. 30%-a, Szepsiben

113