Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A nemzetiségek együttélése a Felső-Bódva-völgyében (Összegzés)
mintegy ezer, Görgőn száz, és Tornán is hétszázhoz közelít az ott élő cigányok száma, bár a hivatalos statisztikák ennél jóval kevesebbet tükröznek. Az apró falvak közül sok cigány él Hacsaván és Ájban. A kis lélekszámú falvak többségében azonban csak egy-két család található. Ezeken a helyeken általában befogadja őket a lakosság. Kevésbé van ez így azokon a településeken, melyeken sok cigány él, ott több a rendbontás, gyakoribbak az összetűzések. A térség egyetlen települése Makranc, ahol jelenleg egyetlen cigány sem él. Ezenkívül néhány olyan falu is van, ahol csak vegyes házasság révén élnek, pl. Almás, Debrőd, Péder, bár a cigány-magyar vegyes házasság nem nevezhető gyakorinak, csak néhány esetben fordul elő. Őket teljesen elfogadják a falubéliek, nem is tekintik cigánynak. A cigányok nyelvhasználatát vizsgálva megállapítható, hogy azokon a településeken, ahol kevesen vannak, alkalmazkodtak a többség nyelvhasználatához, vagyis magyarul beszélnek. Azokon a településeken viszont, ahol számuk jelentős, bár tudnak magyarul és szlovákul is, egymás között mindig cigányul beszélnek. A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy az 1960-70-es évekig jellemző túlnyomó magyar többség mellett napjainkra - különösen a városokban - erős szlovákság van jelen. Ennek az állapotnak a létrejöttét több tényező is befolyásolta. Egyike a magyarság számarányának csökkenése, a másik a szlovákság gyarapodása, ami betelepülés révén különösen a 20. század hetvenes éveitől számottevő. A magyarság és a németség számarányának csökkenése összefüggésbe hozható a térség egészére olyannyira jellemző amerikai kivándorlással, amire már a Borovszky-féle vármegye-monográfia is felhívta a figyelmet. Ez a kivándorlás - bár már lényegesen kisebb mértékben, s a németvárosokból napjainkban inkább német nyelvterületre - de gyakorlatilag napjainkig tart. Az amerikai kivándorlás mellett rendkívüli érvágást jelentettek mind a magyarság, mind a németség számára a második világháború után ellenük hozott retorziók, így a málenkij robot néven ismert oroszországi kényszermunkára való elhurcolások, a magyarországi, illetve németországi kitelepítésük és a csehországi deportálások. Ötszáz fölött volt azon civilek száma, akiket oroszországi kényszermunkára hurcoltak. Zömében magyarok és németek voltak az áldozatok, a németek között lányokat is találunk. Mindhárom német városból sokakat hurcoltak el, de legszámottevőbb mégis Alsómecenzéf, ahonnan 135 személyt vittek el. A magyar települések közül a legnagyobb megrázkódtatás Somodit, Szepsit, Újfalut és Görgőt érte, de alig találunk olyan települést, ahonnét senkit nem hurcoltak volna el. A civilek mellett a szökött katonákat is összefogdosták és elhurcolták, ez is érintette a térség több településének lakosságát. A leventék németek általi elhurcolására is sor került, ez is számos fiatalt érintett pl. Szepsiből, Bodolóból, Zsarnóról stb. Tiszakécskai munkaszolgálatra néhány jabloncai fiatalembert vittek. Itt kell megemlíteni, hogy a zsidó lakosság deportálása (amiről már fentebb szólottunk) mellett egy hacsavai cigány család is koncentrációs táborba került. 114
