Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

got akár itt, akár a határokon túl bánthatná vagy sérthetné. A legszigorúbban meghagyta neki, hogy a fehér lóról bármilyen formában is megemlékezzenek, mert az természetes, hogy a magyarság nem tűrheti, hogy valaki Horthy kormányzóról lekicsinylőén nyilatkozzék. De megengedhetetlen, hogy a népcsoport reprezentánsai itt egy a birodalommal barátságos ország államfőjét kritizálják vagy pláne szidják. Elmondotta továbbá, hogy megmondta Karmasinnak, hogy neki nem feladata politizálni, hanem egyedül népcsoportjának jogait itt védeni. A politika a Führer feladata német viszonylatban és Horthy feladata magyar viszonylatban. A két ország között a legteljesebb barátság van, ennek folytán az és akkor fog Magyarországhoz visszatérni vagy Németországhoz csatoltatni, amit ezek az urak megbeszélnek, és amiben megállapodnak. Értésére adta Karmasinnak, hogy ő, Bemard idejövet azt az utasítást kapta, hogy Németország úgy Szlovákiával, mint Magyarországgal baráti kapcsolatokat akar fenntartani azzal a hozzávetéssel, hogy a német-magyar barátság a régibb, amit mindig szem előtt kell, tartsanak. Ezek után az utasítások után biztosra veszi azt, hogy Karmasin engedelmeskedni fog, mert neki is megígérte, hogy utasításait pontosan teljesíteni fogja.

Ezek után Bemard azt ajánlotta nekem, lépjek direkt összeköttetésbe Karmasinnal, és amennyiben nem tudnánk megállapodni, amit ugyan nem hisz, szóljak azonnal neki.

Részletesen informáltatta magát a németek és magyarok között fennálló diszkriminációról. Információim megadásánál vigyáztam arra, hogy a felhozott panaszoknál ne keltsem azt a látszatot, mintha irigyelném a németeknek meglévő jogait. Sokkal inkább úgy próbáltam megvilágítani ezt a dolgot, mintha a szlovákok ezt készakarva tennék, csak azért, hogy egyrészt a magyarságot gyöngítsék, másrészt pedig, hogy a németek és magyarok között ne fejlődhessék ki egy szoros összműködés. A reciprocitás kérdését, amit Tiso folyton hangoztat, gondosan elkerültem, mert nem akartam a magyarországi nemzetiségi kérdésre kitérni. Megmondtam a követnek, hogy november óta a cenzúra lehetetlenné teszi megnyilatkozásaimat, még akkor is, hogyha ez a szlovákok felé nem kellemetlen és ha pozitív tengely-beállítottságunkról akarom a közvéleményt informálni. Ennek igazolására átadtam neki fordításban tegnapi nyilatkozatomat, amit teljes egészében elkoboztak. Végezetül pedig egyelőre csak óvatosan, de Saňo Machnak cezaromániájára is rámutattam, és ezzel kapcsolatban fordításban átadtam neki Tisohoz írott levelemet. Nagy érdeklődéssel hallgatta ezeket a fejtegetéseimet a német követ, s a végén kijelentette a következőket.

A szlovák sajtó magyarellenes hangját ő maga is kifogásolja, és ezt két nap előtt az illetékes szlovákok tudomására hozta, miután Mach magyarellenes nyilatkozata megjelent. Tudomására hozta a szlovák kormánynak, hogy a szlovákok ilyen magatartása nem növeli a németek szimpátiáját Szlovákia iránt. Ez volt az első figyelmeztetésem - mondta Bemard -, amit ha nem fognak tudomásul venni, akkor sokkal érthetőbben fogom nekik megmagyarázni. Ő maga azon a nézeten van, hogy most ideiglenesen semmit sem lehet csinálni, mint hallgatni, míg a nemzetközi helyzet nem fog tisztázódni. Nagyon örülne, ha addigra köztem és Karmasin között tisztázódnának a félreértések, mert bár semmi pozitívat nem tud, nem tartja kizártnak, hogy akkor egy ügyes német-magyar összműködés a szlovákiai magyarságnak is sok mindent eredményezhet.

Az általános helyzetre vonatkozóan kijelentette, hogy semmilyen új értesülése nincsen, bár meggyőződése, hogy a világháborút már elkerültük. Marad tehát egyedül a német-lengyel viszály, mely ilyen módon gyorsan és alaposan fog elintézést nyerni. Nem tartja kizártnak, hogy a Führer húzni fogja döntésének véglegesítését három-négy hétig, mely idő alatt nézete szerint a mozgósított lengyel hadsereg teljesen demoralizálódik, úgyhogy akkor könnyű lesz végezni velük.

92