Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
denkor a szeme előtt kell tartania, ha nem akarja kockáztatni az új államalakulat létét és boldogulását. A volt csehszlovák uralom alatt a közélet minden ágában, a hivatalos életben, gazdasági és társadalmi életben egy generáció nőtt fel, mely generációhoz olyan szlovákok is tartoznak, akik most vezető szerephez jutottak. Ennek a generációnak meg kell tisztulnia a beneši szellem minden hatásától. Annak idején tapasztalhattuk, hogy bármennyire hirdette is Prága, hogy kiirtja az osztrák felfogást, ez a törekvése csődöt mondott, mert átvett mindent, ami az osztrák rendszerben rossz volt, ami pedig abban jó volt, azt nem tudta konzerválni. Clara pacta, boni amici, mondotta tegnap a miniszterelnök úr. Ebből indulok ki én is és mint magyar törvényhozó természetesen elsősorban arra mutatok rá, hogy a nemzeti kérdés megoldása olyan elsőrendű feladat, melynek eltaktikázása végzetes következményekkel járhat. Amidőn ezt leszögezem, nem akarok ünneprontó lenni, hanem ellenkezőleg, eredményessé akarom tenni azt az építő munkát, amely most megindulóban van. A prágai kormány az egymilliós magyarságot quantité negligeable-nak kívánta mindig tekinteni. Mennyire helytelenül, azt igazolják az 1938 év fejleményei. Ha most Szlovákiában a magyarság száma alaposan csökkent is, erkölcsi, szellemi, kulturális értéke semmiképpen sem szállt alá. Nemzeti öntudata is épp annyira töretlen és törhetetlen, mint volt az 1938. évi november 2-ai bécsi döntés előtt. Ebből következik, hogy az egyenjogúságra épp úgy igényt tart, mint azelőtt, s felemeli tiltakozó szavát minden olyan, még oly halvány kísérlet ellen is, mely a magyarokat másod- vagy harmadrendű állampolgárokká kívánná degradálni. Mi magyarok, akik itt maradtunk Szlovákiában, már önálló állami életet éltünk, bennünk konstruktív államalkotó erőik vannak, mint erről a legutóbbi időben is higgadtságunkkal, fegyelmezettségünkkel, nyugodtságunkkal, türelmünkkel és munkásságunkkal bizonyságot tettünk. Szeretném, ha a szlovák nemzet, melynek szabadságküzdelmét mindenkor önzetlenül és a magunk egyéni érdekének veszélyeztetésével is támogattuk, ezt őszintén belátná és maga is hozzájárulna ahhoz, hogy minden ezen a téren felmerülő zavaró momentum zökkenés nélkül kiküszöbölhető legyen. A szlovákság magna chartája a Pittsburghi szerződés, a mi magna chartánk a bécsi arbitrázs, amelynek 5. pontjához feltétlenül ragaszkodunk, és semmiképpen sem járulhatunk hozzá, hogy annak rendelkezéseit akár a reciprocitás, akár más teóriák feltevésével bármiképpen is elhomályosítsák, vagy azok érvényesülését megakadályozzák. Szlovákia parlamentjére, mint a miniszterelnök úr kifejtette, óriási feladatok hárulnak. Új törvényekkel kell megalapoznia Szlovákia egész állami struktúráját, de el kell takarítania azokat a romokat is, amelyeket a forrongó idők hagytak maguk után. Éppen ezért a kormány revidiálni kívánja a felhatalmazási törvény alapján kiadott rendeletéit. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy Szlovákia folytatása ugyan a csehszlovák államnak, mert abból nőtt ki, de mégis új állam, amely nem fogja ismerni a sovinizmust és a türelmetlenséget. Bízom abban, hogy ez a célkitűzés a legkomolyabb szándéka minden felelős szlovák kormányembernek, mert ha ez nem így volna, akkor csak a látszatra és a külsőségekben volna új állam Szlovákia, de nem a lényegben is és ez nemcsak a szlovákság, hanem Szlovákia egyetemes érdekeinek is kárára válna. Itt említem meg, hogy azokat a nyelvi jogokat, amelyeket a 299/1938 sz. autonómiatörvény a cseheknek biztosított, megköveteljük a magyaroknak is. A szlovák kormány programjának szociális része, különösen a családvédelem, a családalapításnak lehetővé tétele, a gyermekgondozás, a munkanélküliekről való gondoskodás, a munkások igazságos bérfizetése, a hadirokkantak ügye, a szociális biztosítás, vala48
