Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
főként szegény magyar vesztette el állampolgárságát, állását, nyugdíját. A magyaroknak Szlovákiából való kiutasítása mindennapos esemény volt. Állandó jelenség volt a rádió és a könyv elkobzás, a telefonok leszerelése. Házkutatásokkal, kihallgatásokkal, rendőri és csendőri felügyelet alá való helyezésekkel zaklatták állandóan a magyarokat mind Pozsonyban, mind vidéken. A Nemzeti Színházban magyar előadásokat nem engedélyeztek, s meggátoltak minden kulturális érintkezést az anyaországgal. A nyilvános magyar könyvtárból eltávolítottak minden demokratikus jellegű munkát. A magyar iskolák egy részét bezárták, a megmaradottakban az osztályok számát csökkentették, megtiltották az első Csehszlovák Köztársaságból származó tankönyvek használatát, s a tanítók és a tanárok egy részét elbocsátották. Főiskolásainktól megtagadták az ösztöndíjat s a kedvezményes internátusi helyeket. Megtagadták tőlünk az utazási engedélyeket, egyszóval megtagadtak tőlünk minden kedvezményt, amelyekkel az első Csehszlovák Köztársaságban bírtunk. A magyarok, mivel hívek maradtak humanista eszményeikhez, Szlovákia legüldözöttebb társadalmi szövetségévé váltak. A németek Pozsonyban és Szepességben anyagi előnyök ígéretével, hivatalos nyomással és névelemzéssel igyekeztek fasiszta fajelméletüknek érvényt szerezni azoknak a magyaroknak a körében, akiknek nem volt magyar hangzású nevük. Ez a törekvés azonban kudarcot vallott. Az itteni magyarok azokkal a haszonlesőkkel sem azonosították magukat, akik névváltoztatással beléptek a német pártba, illetőleg a Szlovák Néppártba, s ezért megkapták júdáspénzüket. A németek még a lelki élet területén is megfélemlítéssel akadályozták az alkotó munkát. A magyarok mindennek ellenére kitartottak demokratikus és humanisztikus életeszményük mellett. Nem tartottak két vasat a tűzben, hanem elvetették a hitleri világot. A német követség ezrével küldte propagandairatait a Magyar Párt központjába, de ott azokat rendszeresen megsemmisítették. Egyetlenegy sem került közülük a párt tagjainak kezébe! Amikor a szlovák kormány önálló német evangélikus püspökséget állított fel, a magyar evangélikusok ezzel az intézkedéssel szemben tartózkodóan viselkedtek, s inkább a szlovák evangélikusokhoz csatlakoztak, avagy kitértek az egyesülés elől. Ezen a térén elhatároló szerepet töltött be Esterházy János, a Magyar Párt elnöke, a parlament egyetlen magyar képviselője, a szlovák parlamentnek egyetlen ellenzéki tagja. Ismeretes, hogy Esterházy János még az első Csehszlovák Köztársaságban ellenzéke volt Járass Andornak, és a csehszlovák parlament magyar tagjai az elnökválasztás alkalmával dr. Eduard Benešre adták szavazatukat. Esterházy ténykedését sokféle szempontból meg lehet ítélni, de akárki legyen is a bíráló, azt objektíve el kell ismernie, hogy tevékenységét a legválságosabb körülmények között fejtette ki, s az adott körülmények között a lehető legbecsületesebben tette ezt. Politikai megfontolásokból olyan előterjesztéseket is tennie kellett, amelyekkel sohasem értett egyet. Közismert az is, hogy Esterházy János volt az egyetlen, aki nem szavazta meg a szlovák zsidótörvényt, s aki minden alkalommal konstruktív munkára hívta fel a magyarok figyelmét, valamint az egyetlen, aki meg merte mondani, hogyan vélekedik az akkori szlovák államformáról s annak alapítóiról. Ezek a kritikák élénk visszhangot keltettek országszerte, s rontották a kormány hitelét. Az itteni magyarok Hitler-ellenes kiállásának köszönhető Esterházy János tekintélye is. Esterházy sok üldözött csehet segített, köztük megmentette egy volt csehszlovák képviselőnek a családját, segítette őket éveken át, amíg csak a szlovák partizánok föl nem szabadították őket. A magyarországi szlovákok érdekében ugyancsak eljárt a magyar kormánynál. Az ő közbenjárásának eredménye volt, hogy 600 elbocsátott szlovák vasutast visszavettek a szolgálatba. Esterházy az üldözött zsidókon is segített, segített a 282
