Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
kiutazásukban, rejtegette őket. Mindezt a magyarok többsége is megtette. Ez az üldözött zsidók körében közismert volt. Az akkori szlovák kormány több évi halogatás után, csak 1942-ben jegyezte be a Magyar Pártot (nemzetközi egyezmény alapján), de alapszabályait sohasem hagyta jóvá. A magyar élettel szemben mindig a reciprocitás (eddig szokatlan, kétes) elve érvényesült, de majdnem minden esetben igazságtalanul. Esterházy János feladata évről évre nehezebb lett. Mihelyt Magyarországon előtérbe került a német pénzzel támogatott jobboldali irány, jelentéktelen nyilaskeresztes mozgalom ütötte föl a fejét Szlovákiában is. A Magyarország német megszállása után alakult Sztójay-kormány idején a Magyar Párt, amely eddig passzívan védekezett, aktív ellenállást tanúsított a hivatalos magyar jobboldali befolyás ellen. Amikor a németek igyekeztek belépni a Magyar Pártba, az tagfelvételi zárlatot rendelt el. 1944 karácsonya előtt Esterházy Jánost Szálasiék Budapesten letartóztatták, s arra kényszerítették, hogy pártvezetői tisztségéről mondjon le. Egynéhány nappal később kiutasították őt a pozsonyi magyar követségről. A Magyar Párt pokoli helyzetbe került. A németek követelték a magyar SS, illetőleg a TODT szervezet felállítását. Ez sem sikerült nékik. Az egész magyar közvélemény Esterházy János mellé állt. Sokáig húzták, halogatták az új pártelnök megválasztását, hogy időt nyerjenek. Ez is sikerült. Újra Esterházy Jánost választották meg, mégpedig egyhangúlag. A Szálasi-pártiak nem voltak képesek - egynéhány hívükön kívül - az itteni magyarok Hitler-ellenes magatartását megtörni. Esterházyt és a párt elnökségének tagjait a Gestapo - menekülésekor - magával akarta hurcolni, ezért rejtőzködniük kellett. Azok a magyarok, akik nem ijedtek meg az UŠB és a Gestapo üldözésétől és Szálasiék fenyegetőzéseitől, megtartották kapcsolataikat a demokrata szlovákokkal, csehekkel. Meg kell említenünk azt is, hogy a magyar református egyház fogadta hajlékába a szlovák hatóságoktól betiltott, vagyonától megfosztott „cseh testvérek" egyházát. Azt is fölemlíthetjük, hogy a magyarok közül senki sem árjásított zsidó üzemet, s azok száma is csak tizenegy volt, akik kölcsönös megegyezés alapján vettek át üzletet a zsidó tulajdonosoktól. Megemlítjük a szlovákiai magyar sajtót, történetesen az Esti Újságot, amely 1941-ig jelenhetett meg, amikor is Mach miniszter betiltotta, a Magyar Hírlapot, amely 1944. október 31-én szüntette be - önként - megjelenését, mivel nem akart Szálasinak szolgálni. A magyar sajtónak nagy érdeme volt abban, hogy Szlovákiában s nemcsak a magyarok között, folyamatosan fejlődött és erősödött a Hitler-ellenes mozgalom. A belső meggyőződés, az újságírói hivatáshoz való hűség, amely a magyar újságokat jellemezte, lehetővé tette, hogy a szlovák nép világosan lássa a nácizmus céljait és szándékait. Ugyanúgy gondolhatunk a magyar kisebbségnek az irodalom, a művészet és az iskola területén való demokratikus helytállására. A magyar közvélemény egységesen elutasította a hitlerizmust! Külön említést érdemel az a tény, hogy az 1944-es partizán felkelésben nagyszámú magyar tiszt és katona vett részt. A többségük még most is német fogságban van. A partizánmozgalmat a Nyitra környéki magyar falvak lakosai élelemmel, lovakkal, fogatokkal stb. segítették. Más magyar községekben és városokban a magyar lakosok ruhát ajándékoztak a partizánoknak, hogy civilbe öltözhessenek, s így védjék meg magukat a németektől. A Magyar Hírlap volt az egyetlen szlovákiai újság, amely egyetlen szót sem írt le a partizánmozgalom ellen, holott erre a propagandahivatalok ismételten felszólították. Az elmondottakra hivatkozva nem azt kérjük, hogy ezt a magatartásunkat - amely kezdettől fogva ellentétben volt a régi rendszerrel - érdemünkül könyveljék el, és előnyt jelentsen számunkra az új demokratikus Csehszlovák Köztársaságban. De kérjük azt, hogy igaz283
