Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
értékelik a németeknek és ama szlovákoknak a magatartásával, akik kéz a kézben gyalázták meg az emberiesség, az egyenlőség, az igazság és a jogrend örök törvényeit. Ebből az azonosításból fakadnak számunkra már ma is a véget nem érő szenvedések és előreláthatólag még az eljövendők. A németekkel való azonosítás ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hivatkozva az új Európa népi demokratikus eszméire, amelyhez a magyar népet is erős, történelmi szálak fűzik! Tiltakozunk, mert a mi hatéves kiállásunk tiszta volt! Tudomásul vesszük a Szlovák Nemzeti Tanács minden határozatát, s a velünk született törvénytisztelettel ígérjük, hogy azokat be is tartjuk. A fentiek igazolására a következő dátumokra és tényekre emlékeztetünk, s ezeket hajlandók vagyunk részletesen és hitelt érdemlően bebizonyítani. A magyarok, akik Szlovákiában élnek, 1938-tól 1945-ig minden erejükkel ellenálltak - holott a szlovák államban számunk nem volt nagy - a fasizmusnak, a hitlerizmusnak, és elhárították maguktól az anyagi előnyöket, a hatalmi lehetőségeket. Belső, erkölcsi meggyőződésből megtagadták az együttműködést a német és a szlovák kényurakkal. A szlovákiai Magyar Párt semmiféle vonatkozásban nem azonosítható az egykori szlovákiai Német Párttal, s ismert tény az, hogy a magyarok, a Magyar Párt nem kollaboráltak a németekkel, a Német Párttal, de még a Hlinka-féle Szlovák Néppárttal sem, sem a Hlinka Gárdával, sem a Hlinka ifjúsággal. Ellenkezőleg, a németek és az említett szlovák szervezetek üldözték a magyarokat, a Magyar Pártot. A Magyar Párt volt Szlovákiában az egyedüli antifasiszta politikai párt! Az itteni magyarok elhatárolták magukat a hitlerizmustól, a fasizmustól, s a gyakorlatban szolgálták a kereszténység, a humanizmus eszméit. Nem köszöntek hitleri módon, föllendített jobb kézzel. Ezért a Magyar Párt az utolsó években hivatalosan és nem hivatalosan, közvetlenül és közvetve a legnagyobb üldöztetésnek volt kitéve. A Grenzbote, a Német Párt hivatalos orgánuma, a hitlerizmus ellenségeit Szlovákiában így jelölte meg: csehek, zsidók, magyarok, kommunista bujtogatók. Amikor 1941 novemberében az USB magyar értelmiségieket tartóztatott le, köztük több újságírót, a Grenzbote a következő cím alatt számolt be az eseményről: „Beneš-, Hodža-, kommunistabarátok.’' A Magyar Pártnak nem volt olyan félhivatalos katonai szervezete, amilyen a HG és az FS volt. A magyar cserkészszövetséget még 1939-ben feloszlatták, mondván, hogy angol szellemű és szokású demokratikus szervezet. Az elmúlt hat év alatt egyetlen magyar szakszervezet működését sem engedélyezték. Amikor egyszer a Magyar Pártba szervezett férfiak testedzés végett összejöttek természetesen fegyvertelenül, egy FS-legény följelentésére megjelentek a helyszínen a HG és az FS alakulatai, s ütlegelték ezeket a magyarokat, vezetőjüket, Bikszárdyt pedig a halálba kergették.74 A hat év alatt a pozsonyi UŠB és Illává börtöneiben mintegy 10 ezer magyart tartottak fogva antifasiszta magatartásuk miatt! Floch István főszerkesztő a börtönben kapott betegségében halt meg, nem sokkal a kiszabadulása után. A magyarok elleni terrornak nem volt határa. A németek nyíltan támadták a Magyar Pártot, hogy zsidó tagjai vannak. Hasonló okok miatt követelték a pozsonyi, az eperjesi és a lőcsei kaszinó bezárását, s ez meg is történt. Bezárták továbbá a Magyar Családvédő Egyesületet. Nem engedték működni az első köztársaság elnöke, Masaryk által alapított Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságot, s annak élére - rosszindulatúan kormánybiztost állítottak. Ő az egyesületet bezáratta, vagyonát elkobozta. Száz meg száz, 74 Lásd a 15-27. számú dokumentumokat. 281
