Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Tudom, és ismerem álláspontodat a magyarországi szlovákkérdésben. Tudom, hogy ha Rajtad múlt volna, akkor már egyes kérdések rég el lettek volna intézve és épp ezért Hozzád fordulok, mint olyanhoz, aki egyrészt legjobban látod a külpolitikai eseményeket, hogy légy kegyes odahatni, hogy a magyarországi szlovákság politikai szervezkedése minél előbb engedélyeztessék. Tudom előre, hogy erre azt fogják nekem válaszolni, hogy Magyarországon mindenki alakíthat pártot és mindaddig működhetik, míg a törvénnyel nem kerül összeütközésbe. Ez nagyon szép és jó, de viszont tárgyilagosan gondolkodva a kérdés fölött megállapítom azt, hogy ha ma akár Nagysurány vagy Tótmegyer vidékén egy szlovák párt kezdene működni, úgy kezdve a csendőrön és végezve a szolgabírón, mindenki a párt szervezői ellen hajszát indítana. Nézetem szerint az természetes, hogy a magyarországi szlovákság az állam alapjára kell, helyezkedjen, de ha ezt megteszi, úgy nem szabad akadályokat gördíteni politikai szervezkedése élé. A magam részéről azt találnám leghelyesebbnek, ha a visszacsatolt területen élő szlovákok egynéhány vezető egyéniségét meghívnák akár a belügyminiszterhez vagy a miniszterelnökhöz, aki nekik klipp und klar megmondaná, hogy szabad politikai pártot alapítaniuk, és zavartalan működésük mindaddig biztosítva van, amíg lojálisán az állam alapján állnak. Ha ezt megszegnék, akkor az maga után fogja vonni a párt feloszlatását. De ebben az esetben kellő eréllyel kéne instruálni az alsóbb hatóságokat, hogy azok mindaddig, amíg a szlovákok nem csinálnak irredentát, semmifajta vegzatúrának ne legyenek kitéve.

Hogy ez nem csekélység, amit magyar csendőrtől vagy jegyzőtől kíván az ember, azzal tisztában vagyok, mert például bizonyítani tudom azt, hogy Kassa környékén a közművelődési testület titkára a csendőrök segítségével a szlovák iskolákból elkoboztatta azon szlovák nyelvű tankönyveket, melyeket a magyar kultuszkormány megbízásából a Szt. István Társulat adott ki, és így ezek a barmok nem vették észre azt, hogy olyan könyveket koboztak el, melyet a magyar kormány rendeletéből használtak a tót iskolákban. Ilyen és hasonló példákat sokat tudnék Neked bemutatni. Természetesen egy ilyen csendőr, jegyző vagy szolgabíró, aki a saját orránál tovább nem lát, nem veszi észre azt, hogy ilyen magatartással milyen veszélybe sodorhatja az országot. Nekem pedig, aki itt vagyok Pozsonyban, minden hajam szála az égnek áll, mert attól félek, hogy egy szép napon arra fogunk ébredni, hogy a szlovák jogokat kénytelenek leszünk megadni, de akkor nyomás alatt fogunk cselekedni, ami fölöslegesen fogja növelni a szlovákok szarvát. Többet erről nem akarok írni, hiszen Te úgyis megértesz. Egyetlen kérésem az, hogy egyrészt ránk való tekintettel, de másrészt az ország érdekében légy szíves a leghatározottabban eljárni ebben az ügyben, és döntést provokálni a lehető legrövidebb időn belül. Levelemet természetesen minden irányban szabadon felhasználhatod.

Remélem, nem fogod zokon venni, hogy ily hosszan írtam, de fontosnak tartottam az ügyet, ez szolgáljon mentségemül.

A viszontlátásig szívélyesen üdvözöl igaz barátsággal Esterházy János

Magyar nyelvű eredeti gépirat Strojopis v madárčine, originál Hungarian typescript, original

MNL OL, K 64, 1941-65-5

154