Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
48 Pozsony, 1940. december 20. Esterházy Jánosnak a szlovák parlament költségvetési vitájában elmondott beszéde, amelyben a magyar politikus elsősorban a szlovákiai magyarok sérelmeivel foglalkozott. Bratislava, 20. decembra 1940 Prejav Jánosa Esterházyho v diskusii slovenského parlamentu o rozpočte, v ktorom sa venoval predovšetkým krivdám Maďarov na Slovensku. Bratislava, 20 December 1940 Address of János Esterházy at the discussion of the Slovak parliament on the budget, in which he first of all dealt with the grievances of the Hungarians in Slovakia. Tisztelt Képviselőház! A szlovák állam második évi költségvetése tárgyalásánál a magam részéről nem szeretnék a számszerű kérdésekhez hozzászólni, mert nekem az a nézetem, hogy akkor, amikor itt Szlovákiában a magyarság olyan kicsiny szánban van képviselve, mint amilyenben van, akkor végeredményben nem is volna illendő, ha én számszerűen kritizálnék és kifogásolnék egyes tételeket. Mert hiszen nagyon természetes dolog az, hogy az államháztartás költségvetését a szlovák nemzet a maga legjobb tudása és szüksége szerint állítja össze. Ezzel kapcsolatban ellenben ha itt-ott látok valamit, ami esetleg bennünket általában az életben, mondjuk, nehezen érintene vagy amit kifogásolnánk, azokat itten a költségvetési tárgyalás keretén belül előhozom. Előhozom őket és méltóztassanak egészen őszintén venni a szavaimat, úgy, amilyen őszintén mondom, nem azért, mert kritizálni szeretnék, hanem azért, mert egyes dolgokon javítani szeretnék a magunk sorsán. De kérem azt is méltóztassanak tudomásul venni, hogy amit én itten, a szlovák parlamentben a szlovákiai magyarság részére kívánok, azt természetesen minden körülmények között mindenkor épp úgy találom és erre nézve azt a meggyőződést vallom, hogy ugyanaz jár a magyarországi szlovákoknak is. Ezt az én kijelentésemet és azt, amit én itten kívánok kérem, bármikor fel is használhatják a magyarországi szlovákok érdekében. Ezért talán szabadjon rögtön kapcsolódnom, és talán még mielőtt kapcsolódnék abba, ami talán bennünket leginkább érint máma: ezek a kultúrkérdések. Igaz, örömmel veszem azt, amit itten Čulen képviselőtársam azelőtt mondott. Mert én őszintén szólva, egy kicsit féltem, amikor hallottam, hogy ő előttem fog beszélni, mert emlékszem olyan időre és olyan beszédre is, amikor nem mondott éppen kellemes dolgokat a magyarságra (veselosť), ezért egy kicsikét borsódzott a hátam, hogy hátha máma megint csak valami ilyesfajta fog jönni. Annál inkább örömömre szolgált, és tényleg azt hiszem, hogy nemcsak a szlovákok szívéből, hanem a mi magyar szívünkből is beszélt akkor, amikor ezeket ilyen szépen, konstruktívan adta elő. Mert hiszen, kérem, akkor, amikor valaki egy országot, egy államot, egy önálló államot épít, akkor tényleg teljesen igaza van Čulen képviselőtársamnak, nem lehet eléggé vigyázni arra, hogy azokat, akik az épület alapját lerakták, és azokat, akik mindig ott voltak, minden nagyobb munkánál, hogy azokat mostan a frissebb gárda ki ne lője idő előtt, mert az a frissebb gárda még mindig csak tanulhat az idősebbektől hazaszeretet és tudás dolgában. 155
