Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
tenni Mach felszólításának, és el fogok járni az illetékes tényezőknél érdekükben, de csak egy feltétel mellett. A politikai szervezkedés csak komoly és érett férfiak kezébe kerülhet, mert a mai nehéz háborús világban nem engedhető meg, hogy politikailag iskolázatlan egyének egy népcsoportot irányítsanak. Azonfelül, tisztában kell legyek azzal, hogy mit ért, illetve mit értenek a magyarországi szlovákok politikai szervezkedés alatt. Mert ha politikai szervezkedés alatt irredentát akarnak szítani, és ha a mindent vissza alapjára helyezkednek, akkor természetesen támogatásomra nem számíthatnak. Ha ellenben politikai szervezkedésükkel olyan munkakört akarnak betölteni, mint amilyet mi betöltünk itt az én vezetésem alatt álló pártban, tehát főleg kultúr- és szociális munkára szorítkozik, akkor hajlandó vagyok szószólójuk lenni. Rámutattam arra, hogy a Slovenská Jednota (Érsekújváron megjelenő szlovák hetilap) az elmúlt hónapokban oly hallatlan pimasz hangon ír, amit egyedül a magyar kormánynak végtelen türelme hagyhatott büntetlenül, mert hiszen, ha az itt lévő magyarság újságjai az ezredrészét írták volna, amit a Jednota, úgy mindnyájan koncentrációs táborban üdülnénk. Rámutattam továbbá arra, hogy a szlovák rádió állandóan izgatja a magyarországi szlovákokat, és ha csak a minden vasárnap esti leadást nézem, amit Pozsony a külföldi szlovákoknak ad, akkor minden tárgyilagos ember megállapíthatja azt, hogy állandóan és tudatosan heccelik a magyarországi szlovákokat és biztatják őket bizonyos bekövetkezendő visszacsatolás reményével. Megmondottam neki továbbá, hogy népgyűléseken ő maga is olyan hangot használ, amit Magyarország sokáig tűrni nem fog. Azért hajlandó vagyok interveniálni a magyarországi szlovákság érdekében, de csak úgy, ha garanciát kapok arra, hogy az előbb említettek megfognak szűnni. Mach erre azt mondta, hogy a maga részéről hajlandó revideáltatni a rádiónak itteni hangját, de viszont nem hallgathatja el azt, hogy a magyar rádió is szokott olyan szlovák adásokat a programjába tűzni, ami viszont nekik kellemetlen. így konkréten felhozta, hogy az elmúlt napokban Fencik Jenő53 képviselő budapesti parlamenti beszédét többször ismertették szlovák nyelven, melynek lényege az lett volna, hogy Kárpátalja határát ki kell tolni a csorbái vízválasztóig. Más szóval tehát, hogy Csorbáig kell kitolni a magyar határt. Én ezt a beszédet sem nem olvastam, rádióban sem hallottam, de megengedem, hogy Mach igazat mondott. Ha a magyar rádió leadta, akkor valószínűnek tartom, hogy a Ti politikátokkal ez az elgondolás egyezik, mert különben a magyar rádió nem adta volna le. Megemlítettem Machnak azután, hogy ha egy parlamenti képviselő egy beszédet mond, ez mindig nem esik olyan súlyosan a latba, mintha a külügyminiszter állandó helyettese (Pólyák követ) ír levelet, mert ebben egész nyíltan a bécsi döntés által Magyarországhoz visszacsatolt szlováklakta területeknek visszaadását követeli. Minősíthetetlennek bélyegeztem az eljárásukat és azt mondtam, hogy az ilyen és ehhez hasonló magaviseletüknek köszönhetik azt, hogy talán egyes kérdésekben még nem értek el több és nagyobb eredményt a szlovákok. Megmondtam neki, hogy Magyarország a legteljesebb mértékben híve tengelypolitikának, és hogy mi már előbb csináltunk német politikát, mint ők, tehát ne higygyék azt, hogy a német barátságra hivatkozva fogják örökké büntetlenül nyelvüket öltögetni Magyarország felé. Készakarva mondtam nyelvöltögetést, mert hiszen tisztában kell lenni azzal, hogy Magyarország Szlovákiától nem. Szánjanak le tehát a magas lóról, álljanak reális alapokra és akkor hiszem azt, hogy a magyarországi szlovákság helyzete kellemesebb és nyugodtabb lesz. 53 Esterházy feltehetően Fenczik István kárpátaljai képviselőre gondolt. 153
