Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

Én a magam részéről örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatban azt, hogy a zsidókat külön fogják, egy külön osztályba csoportosítani, mert hiszen a legutóbbi időben, sajnos, tapasztalnom kellett azt, hogyha nem is hivatalos helyről, ezt aláhúzom, de mégis egyesek úgy szerették feltüntetni (cenganie) az itteni magyarságot, mint hogyha a magyarság valahogyan teljesen egy volna a zsidókkal, és egy nevezőre hozott bennünket azokkal. (Poslanec Dr. Huťka: Židia najviac maďarčia!)

Mélyen tisztelt Képviselőház! Én tudom, kérem azt, hogy a magyar tömegek, a magyar parasztság, a magyar kisiparosság, a magyar kereskedő éppen annyit szenvedett évtizedek és évszázadok folyamán a zsidóktól és a zsidók különböző túlkapásaitól, mint ahogy szenvedtek alatta a szlovákok is. Én, kérem, ezért ismételten örömmel üdvözlöm azt, hogy a zsidókat külön fogják minősíteni. De ugyanakkor kérem azt, hogy a mostani időkben mindazok, akik, mondjuk, a közvéleményt irányítják, vagy irányítani próbálják, tekintsenek el attól, és ne hozzanak bennünket egy nevezőre a zsidókkal, mert mi magyarok, akik keresztény és nemzeti alapon állunk, legalább olyan messze esünk attól a zsidó ideológiától, mint amilyen messze esnek a szlovákok.

Igen tisztelt Képviselőház! Egy kérésem volna még, és azt kérném, méltóztassanak figyelembe venni. Nem politikai kérdés ez, hanem tisztán szociális. Amikor a bécsi döntés után itt maradtunk Szlovákiában magyarok, és amikor a müncheni tárgyalások után Csehszlovákia bizonyos részei a Szudéta-vidékekkel Németországhoz csatoltattak, akkor minekünk, itteni magyaroknak megszűnt a lehetőségünk a szakszervezeteknek további megépítésére és akkor kértem én az akkori első szlovák kormányt arra, hogy szakszervezeteink alapszabályait hagyják jóvá. Mélyen tisztelt Képviselőház, közel két év telt el azóta, és a szakszervezetek alapszabályai jóváhagyva még mindég nincsenek.

Tisztelt Képviselőház, méltóztatnak tudni azt, hogy a szakszervezetekben politizálni nem szabad. De tudják ugyanakkor azt is, hogy a szakszervezetek bizonyos előnyöket biztosítanak a munkások részére, akiket igazán nem lehet itten plutokráciával vagy valami hasonló mással - nem tudom - vádolni. És ebből, hogy még ma, közel két év után a magyar szakszervezet alapszabályai jóváhagyva nincsenek, hellyel-közzel már mostan találkozunk olyan esetekkel, hogy a szegény magyar munkásság, kérem, bizony károsodik, mégpedig azért, mert bizonyos hatósági és kormányintézkedések csak azokra a munkásokra vonatkoznak, akik bizonyos szakszervezetekbe tömörülnek. Mélyen tisztelt Képviselőház, a magyarságnak, mint említettem, szakszervezete jóváhagyva nincsen. Van két jóváhagyott szakszervezet. Van a szlovák szakszervezet és a német szakszervezet. Miután a kormánynak, kérem, pozitív tudomásom szerint nem szándéka az, hogy akár a saját pártjába, vagy pártjához tartozó különböző intézményekbe nem szlovák egyéneket besorozzon, mivel a német pártnak és az ehhez tartozó intézményeknek sem szándéka nem magyarokat besorozni a maga táborába, ennek folytán azok a magyar munkások, akik öntudatosan magyarnak vallják magukat és a magyar pártnak a tagjai, nem tudnak sehova sem elhelyezkedni. És ennek folytán például most konkréten az az eset áll elő, hogy a kormány által előírt bizonyos húszszázalékos drágasági pótlékot a magyarok azért, mert egy szakszervezetben sincsenek bent, nem kapják meg.

Tisztelt Képviselőház! Én azt hiszem, hogy akkor, amikor azt kérem itten a parlament plénuma előtt a kormánytól, hogy tegye lehetővé azt, hogy a magyar munkásság egy magyar szakszervezetbe tömörülhessen, ezt ne méltóztassanak úgy tekinteni, mintha ez egy politikai kívánság volna, mert ez tisztán egy szociális kérdésnek elintézését szeretné szolgálni, olyan szociális kérdéseknek elintézését, amelyek az általános belső megbékülést

141