Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

csehszlovák népszámlálás és 1938-as magyar népszámlálásból. Ezek az adatok kézzel fog­­hatóan bizonyítják azt, hogy a bécsi döntés nem volt mindenben igazságos, és ezért sze­retném magát jó előre figyelmeztetni arra, hogy ennek a kérdésnek valamilyen formában való reparálása küszöbön áll. Pár nap múlva módom lesz valahogy magának ezt a térképet mellékleteivel együtt átadni. Kérdem magától, nem hiszi-e, hogy lehetne erről a kérdésről a magyar kormánnyal valamilyen formában direkt tárgyalásokat kezdeni, hogy egymás között barátságosan megállapodjunk. Ennek két előnye volna. Az első előny az, hogy két fél köl­csönös megállapodása nem hagy maga után fájó sebeket, ami ebben az esetben igen fon­tos, a másik előnye az volna, hogy egy velünk folytatott békés és önkéntes egyezség Magyarországtól kisebb áldozatokat követelne, mintha mi a kérdést völkisch alapon fogjuk akarni megoldani. Egyre felhívom a figyelmét, hogy mihelyt Magyarország és Románia között megállapodás jön létre az erdélyi kérdésben, ami szintén völkisch alapon történik, rögtön föl fogjuk mi is vetni az előbb említett adatok alapján a völkisch elvre támaszkodva területi igényeinket. Ekkor bejött Mach miniszter, kit Tuka röviden informált, hogy mit közölt velem. Feltűnő egy volt csak, hogy míg négyszemközt voltunk, Tuka úgy mondta nekem a dolgot, mintha közlésével Magyarországnak szolgálatot akarna tenni, úgy Mach előtt már ezt a hangot teljesen elhagyta, és egyszerűen csak az eljövendő eseményeket vázolta előt­tem. Közölte velem Tuka, hogy követeléseik Magyarországgal szemben a legteljesebb tár­gyilagosságon alapulnak és mindössze kb. 2 és fél ezer négyzetkilométerre tartanak igényt, megközelítően 140.000 lakossal. Hozzátette ehhez rögtön azt, hogy ez a magyar kormány részéről annál könnyebben teljesíthető, mert pozitív tudomása van arról, hogy az erdélyi kérdés rendezésénél Magyarország minimálisan 2 és fél millió lakossal fog szaporodni. Ennek folytán egy ország, melynek lakosainak száma meghaladja a 13 milliót, könnyen leadhat egy százalékot lakosaiból, akik kompakt egységben laknak és nem magyarok. Ez a kérdés, folytatta Tuka, a mi részünkre már nem kérdés, mert elintézett tény, hogy követe­léseinket honorálni fogják azok, akik Európának új határait meg fogják állapítani. 1938 novemberében a bécsi arbitrázsnál a magyarok nyeregben voltak, bennünket még senki sem ismert. Nem akarom azt mondani, hogy a magyarok ma már nem ülnének nyeregben, de nyeregben ülünk mi is, és még Olaszország támogatására is számíthatunk, mert annyi­ra reális követelésekkel állunk elő. Hiába fognak a magyarok történelmi érvekkel előjönni Kassánál, ma nem azt az időt éljük, ahol történelmi érvek meghallgatásra találnának, ma a dinamikus völkisch gondolat az, amely az új határokat meg fogja vonni. Erre egész nyu­godtan a következőket válaszoltam neki: Miniszterelnök úr veszélyes játékba kezd, amikor völkisch alapon jogot vindikál magának Kassára. Kassát a magyarok soha vissza nem fog­ják adni, és ha kell, akkor az utolsó gyerek is ott fog állni, bár tudom azt is, hogy a kassai helyőrség egymaga megtudja menteni ezt a várost olyanok elől, akik rá akarják tenni kezü­ket. De átgondolta-e Miniszterelnök úr azt, hogy ha maguk Kassát völkisch alapon követe­lik, egy szép napon arra ébredhetnek, hogy a közép-európai kérdés végleges rendezésénél elveszíthetik Pozsonyt, mely városnak 1910-ben 43%-a német volt és 41%-a magyar. Tessék csak meggondolni, hogy az elmúlt két évben mennyi német jött ide, úgy hogy a saját érveikkel, melyekkel ma Magyarországtól el akarnak vinni területeket, fogják esetleg elve­szíteni jelenlegi fővárosukat. Teleki miniszterelnök a bécsi döntés után közvetlenül hajlan­dó volt bizonyos határkiigazításokat keresztülvinni Nagysurány és környékén, mellyel szem­ben Kelet-Szlovákiánál kért volna kisebb területátcsatolásokat Magyarországhoz. Ezt a komoly ajánlatát a magyar kormánynak nem fogadta el az akkori szlovák kormány, mert kereskedők módjára kezdték a visszaajánlott és visszakért területek értékét pénzben szá­138

Next

/
Oldalképek
Tartalom