Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
molni, és kihoztak egy számot, mely szerint a Magyarország által követelt csereterületek pénzben beszélve nagyobb értékkel bírtak, mint amit fölajánlottak és ezért nem jött létre az egyezség. Nem vagyok följogosítva valamit is mondani a kormány nevében, amellyel erről a kérdésről sohasem beszéltem, de mint magyar ember, aki a szlovákok felé mindig nagy szimpátiával viseltettem, kérem és figyelmeztetem, hogy erről a tervükről tegyenek le, mert Magyarország ma sem nem kicsi, sem nem gyönge és mindenesetre a legkisebb magyar is tudja, hogy Magyarország mit jelent európai viszonylatban, ha pedig ezt a tényt miniszterelnök úr megfontolás tárgyává teszi és objektiven gondolkodik, kénytelen lesz rájönni arra, hogy a tengelyhatalmaknak Magyarország mindig többet fog jelenteni minden tekintetben, mint Szlovákia. Erre Mach belügyminiszter a következőket mondta: „A mi területi igényeink Magyarországgal szemben teljesen elintézett kérdés, és arról, hogy ezt a nagyon szerény kívánságunkat ne teljesítsék, szó se lehet, itt legfeljebb ha Magyarország makacskodna, jobban fogunk járni mi, mert több területet fogunk visszakapni. A németek annyira megszerettek bennünket, és annyira látják, hogy milyen kiváló nép vagyunk, hogy igényeinket és követeléseinket magukévá tették. A legjobb volna - folytatta Mach -, ha a szlovák kormány és a magyar kormány barátságosan leülne egy zöldasztalhoz és egy közös tervvel jönne az európai határokat megvonó hatalmak elé. Ha ezt hamarosan megcsinálnák, meggyőződésem szerint az erdélyi kérdésben is jobban járna Magyarország. Tudtommal a magyar-román tárgyalások hosszú ideig el fognak húzódni, tehát megvolna a lehetőség arra, hogy ilyen gesztussal Magyarország magának érdemeket szerezzen Németország szemeiben és így többet kapjon vissza Erdélyből. Majd így folytatta: Milyen álláspontra helyezkedik a magyar kormány a lakosságáttelepítés kérdésében? Az én értesülésem szerint - folytatta Mach - a magyar kormány mereven elutasítja ezt a gondolatot, mely különben nagyon jól bevált Németországban.” Válaszom az volt, hogy a magyar kormány álláspontját ebben a kérdésben nem ismerem, de nem is tartom magamat illetékesnek arra, hogy ebben a kérdésben információkat szerezzek be. A magyar kormány igazságos nemzetiségi politikát inaugurál, aminek bizonyítékául mindegyiknek átadtam egy-egy Teleki-füzetet a nemzetiségi kérdést illetően. Ezen igazságos nemzetiségi politika privát nézetem szerint teljesen fölöslegessé teszi a népcsere gondolatnak a felvetését is. Ha Szlovákia Magyarországgal normális viszonyokat akar teremteni, és gazdasági, valamint kulturális kérdésekben meg akar egyezni, akkor az előbb említett elveket teljesen el kell temetni, mert ezek lehetetlenné fogják tenni a két ország által remélt közeledést. Tuka erre még csak annyit kért, hogy mindazt, amit itt közölt, hozzam a magyar miniszterelnök tudtára azzal a feltétellel, hogy mondjam meg, hogy két vezető szlovák egyéniséggel beszéltem, de a nevüket titokban fogom tartani. Erre azért is szükség van - mondotta Tuka -, mert egy idő előtti indiszkréció mindkét félnek kárára lehetne. Az egész beszélgetésből azt látom, hogy valamilyen formában és valakiktől a tótok kaptak biztatást bizonyos területek visszakapására. Hogy most már az ígérettevők tényleg a legmagasabb vezetők voltak-e vagy pedig csak olyan középkaliberű egyéniségek, ezt nem tudtam kivenni. Az ő előadásuk azt az impressziót keltette bennem, hogy a biztatásokat Obersalzbergben vagy legalábbis Salzburgban Ribbentroptól kapták. Másrészt a mód, ahogy Mach egy közös magyar-szlovák tervnek az elkészítését hangoztatta, azt az érzést váltotta ki bennem, hogy ők, tehát a tótok bizonyos területi kívánságokkal álltak elő a németeknél, de ott semmifajta konkrét biztatást nem kaptak, és talán olyanfajta választ kaptak, 139
