Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
fejleszteni és az osztrák gyári és egyéb iparral versenyképessé akarta tenni a magyarországi ipart és kereskedelmet. Ezen törvény értelmében tekintet nélkül nemzetiségükre, nemcsak gyári vállalatok, hanem kisiparosok is bőséges állami támogatásban részesültek, kaptak az állami szubvención kívül nyersanyagot, gépeket, részesültek adóelengedésben, közszállításban, közmunkában és mindebből a jóból bőségesen jutott a szlovákoknak is. Nagyon szívesen bocsátók bárkinek rendelkezésére mindezekről részletes konkrét adatokat. Sine ira et studio kell megállapítanom, hogy a magyarság gazdasági helyzete ma roszszabb, mint volt a csehszlovák uralom alatt. Hol vannak a magyar gyárak, hol vannak a gyárosok? Van-e itt még egyáltalán (hluk) magyar gyáros? Megkezdődött a részvénytársaságokban a személyi viszonyok ellenőrzése. Megtisztították azokat a zsidóktól, a csehektől, de kitették a magyarokat is. Magyar ma már ilyen helyen hírmondónak is alig akad. A zsidó vállalatokba kinevezett kormánybiztosok között többszöri közbenjárásom ellenére például Pozsonyban csak három magyart sikerült kineveztetnem, helytelen statisztikai adatok alapján történt, hogy további négy helytől elütöttek bennünket. A magyar kereskedőnek is súlyos a panasza. Ma tudvalévőén hiány mutatkozik egyes árukban, ilyen árut a magyar kereskedő nem tud szerezni, mert az elosztást, úgy látszik, politikai kulcs szerint intézik. A gyárakban a magyar munkást csak éppen, hogy megtűrik. Ipar- és egyéb engedélyeket csak olyan feltétel mellett adnak, hogy lehetőleg mást, mint szlovák munkást ne alkalmazzanak, csak a szlovák vagy német szakszervezeteknek tagjait respektálják a felvételnél, a drágasági segély megadásánál és egyéb jogok odaítélésénél, a magyar szakszervezet megalakítása elé pedig számtalan nehézség gördül. Ezenfelül a magyar vállalkozó, kereskedő és iparos állandó rendőri ellenőrzés alatt áll, detektívek zaklatják őket minduntalan, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy azoknak, akik még hősiesen kitartanak, kedvüket szegjék, és arra indítsák, hogy vándorbotot vegyenek kezükbe és eltávozzanak innen, ahol csak lassú sorvadásban és végül pusztulásban lehet részük. A szlovákiai magyarságot tervszerűen és rendszeresen szorítják ki a gazdasági élet egész területéről, ide fejlődtek az állapotok. Nem hiszem, hogy ez valamilyen nagyobb koncepciójú gazdasági politikának vagy elgondolásnak lenne megnyilvánulása, mert a magyarok kiszorítása nyomán nem lendült fel az amúgy is nehezen tengődő gazdasági élet. Semmi javulás nincs, sőt éppen ellenkezőleg. A gazdasági élet sok ezer szállal át- meg átszőtt apparátus útján működik, ha ebből megfelelő előkészület nélkül kirekesztünk eddig jól működő tényezőket, akkor csak bajok támadnak, amelyeket szép szavakkal lehet ugyan leplezni, de megszüntetni nem. Feltűnt nekem, hogy a kormánynyilatkozat a Csehországgal - a mai Protektorátussal - 20 éven át fennállott gazdasági kapcsolatnak mily fontosságot tulajdonít, ezzel szemben a Magyarországgal fennállott gazdasági kapcsolatra egy szót sem veszteget. Pedig talán ezer év alatt erősebb gazdasági szálak szövődtek, mint 20 év alatt! Súlyos hátrányt jelent nekünk a magyar szövetkezeti kérdésnek elintézetlen volta. Minden szövetkezetnek ugyanis egy Szlovákiában székhellyel bíró szövetkezeti központhoz kell csatlakoznia. A szlovák és német központ megvan, magyar azonban nincs, pedig rendelkezünk elég olyan szövetkezettel, amely már régóta eredményesen és megbízhatóan működik. Tárgyi akadálya tehát nem lehet annak, hogy mi magyarok is kapjunk egy olyan szövetkezeti központot, mint aminővel a németek rendelkeznek. Hogy a magas politikának szemben a gazdasági szempontokkal milyen érdeke lehet a mi szövetkezeteinknek visszaszorítása, azt nehezen tudom elképzelni. Hasonló a helyzet a magyar pénzintézettel, amely118
