Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
Mindezekből a jelentéstévő Vándor konzul azt a következtetést vonta le, hogy „Pavlík beszéde előkészítése a tavaszra bejelentett népszámlálási összeírásnak". A konzul szerint a nemzetiségi jogok tényleges megadása hosszú ideig tovább már nem halasztható, a felállítandó iskolák megállapításánál azonban minden bizonnyal a népszámlálás nemzetiségi adatait fogják alapul venni, igya konferencia résztvevői, akik hivatalból fogják levezetni az összeírást, „megfelelő oktatást, szempontokat kaptak” a reszlovakizáltak nemzetiségi hovatartozásának befolyásoláséra.189 A Csemadokkal kapcsolatos vitás kérdések végül 1950 legelején jutottak nyugvópontra. A magyar kisebbséggel szembeni politikában már 1948 nyarán meghirdetett, azonban másfél éven keresztül csupán vontatottan haladó fordulat végrehajtásához ekkor az ún. szlovák burzsoá nacionalizmus elleni küzdelem teremtette meg a kedvező feltételeket.190 A magyar nyelvű oktatás újraindítása A magyar nyelvű oktatás újraindításáról szintén 1948 nyarán született döntés, a magyar iskolahálózat kiépítése elé azonban hosszú időn keresztül számos akadályt gördítettek. Nem véletlen, hogy a prágai követség 1949. évi összefoglalója az iskolakérdést még a „legelmaradottabb” kérdésnek nevezte, s megállapította, hogy ezen a téren „csak csekély hányadát tették annak (...) amit lehetett és kellett volna”.191 A magyar nyelvű oktatás, noha a magyar elemi iskolák bezárásáról jogszabály nem rendelkezett, 1945 tavaszán, a magyar nemzetiségű közalkalmazottak, köztük a tanítók elbocsátásával párhuzamosan megszűnt, s 1945 szeptemberében már egyetlen magyar tanynyelvű iskola sem nyithatta meg kapuit. A magyar pedagógusok nagy része Magyarországra távozott, a kivételt kapókat és a reszlovakizálókat Szlovákia északi régióiba, szlovák iskolákba helyezték, a magyarlakta településeken létrehozott szlovák iskolákba pedig magyarul nem beszélő szlovák tanítókat helyeztek.192 A magyar gyermekek vagy szlovák iskolákba kényszerültek, vagy két-három éven keresztül egyáltalán nem jártak iskolába,193 de több százan voltak olyanok is, akik tanulmányaik folytatása céljából illegálisan jártak át Magyarországra.194 Nem foglalkozott a magyar iskolák kérdésével az 1948. április 21-i új iskolatörvény sem, amely az oktatás nyelveként a cseh országrészekben a cseh, Szlovákiában a szlovák nyelvet 189 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 55. d., 1092/1949. Népnevelők és kulturális dolgozók konferenciája. 190 A pozsonyi főkonzulátusnak a Csemadok megalakulásával foglalkozó jelentéseire lásd még Popély Árpád: A Csemadok megalakulása a magyar konzuli jelentések tükrében. In Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet /Disputationes Samarienses 7./, 2006, 421-432. p. 191 MOL, PF-TÜK, 2. d., 42/szig.biz.-1950. 1949. évi összefoglaló jelentés. 192 A magyar nyelvű oktatás felszámolására lásd Gabzdilová, Soňa: Možnosti vzdelávania národnostných menšín (v materinskom jazyku) na Slovensku v rokoch 1945-1948. Človek a spoločnosť 3. évf. (2000) 1. sz., http://www.saske.sk/cas/: Gabzdilová-Olejníková, Soňa - Sápos Aranka: Magyar nyelvű oktatás Szlovákiában az 1944-1949-es évek politikai-társadalmi változásainak tükrében. Človek a spoločnosť 10. évf. (2007) 2. sz., http://www.saske.sk/cas/ 193 Azon magyar gyermekek száma, akiket megfosztottak a magyar nyelvű iskoláztatás lehetőségétől, mintegy 100 ezerre becsülhető, (vő. Gyönyör József: Terhes örökség. A magyarság iéiekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában. Pozsony/Bratislava, Madách-Posonium, 1994, 304. p.) 194 A szlovákiai magyar diákok magyarországi tanulmányaira lásd Keresztes Csaba: A felvidéki menekült magyar diákok magyarországi tanulmányai 1945-1949 között. Fórum Társadalomtudományi Szemle XI. évf. (2009) 2. sz. 3-23. p. 55
