Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
igyekszik segítségükre lenni. Nemrégen a gazdasági vezető erős támogatásán múlt, hogy nem csökkentették jelentősen a jövő évre az együttes létszámát. Ezzel szemben a CSEMADOK-vezetők szemében ők szálkák és olyankor sem segítenek, ha erre módjuk volna. Több hete kéri a CSEMADOK-ot, hogy bocsássák az együttes rendelkezésére csak egy napra egyik teherautójukat. Kívánságát szóban és írásban részletesen megindokolta. Már nem is reméli, hogy az autót megkapják. Pathó - akinek ez csak egy szavába kerülne - hozzáértés nélkül, de ami főleg bántja őket, rosszindulatúan intézi ügyeiket. Jelenlegi helységüket kinőtték, de fekvése is rossz. A vasúttól is messze van, az országúttól is, de különben sincs az együttesnek semmiféle közlekedési eszköze. Szeretnék elcserélni. Már kiszemeltek egy nagyobb épületet Palárikovo767 községben, de nincs, aki támogassa kérésüket s így az az íróasztalokon porosodik. ígéretet kaptak a Kultúrügyi Megbízotti Hivataltól, hogy a jövő év elején személygépkocsit, a negyedik évnegyedben pedig autóbuszt kapnak. Szó van arról is, hogy a régen szükséges varrógépet és más szükséges felszerelést sürgősen megkapják. Béres elvtárs elmondta, hogy az ezzel kapcsolatos megbeszélések során egyszer a Kultúrügyi Megbízotti Hivatal képviselője kijelentette, hogy ezek alapkellékek, amikkel az együttesnek már 1946-47-ben rendelkeznie kellett volna. Ő erre a furcsa ellenvetésre azt felelte, hogy ő előtte sem világos, miért kapott akkor nemzetisége miatt pofonokat zongora helyett. Általában azonban a szlovák hatóságoknál egyre nagyobb megértést tapasztal. Még a régi rosszindulatúak sem helyezkednek nyíltan szembe az együttes jogos kéréseivel, inkább a hátuk mögött nyilatkoznak ellenük. Béres és Szijjártó elvtársak - az együttes művészeti vezetője - szeretnének még ez évben Budapestre utazni 2-3 hetes tanulmányútra. Erre azonban még határozott ígéretük nincs. Az együttesnek még egy nagy problémája van: a zeneszerzők kérdése. Szlovákiában nincs magyar nemzetiségű zeneszerző, aki dolgozni tudna az együttes részére is. Magyarországi zeneszerzőt nem akarnak foglalkoztatni, miután szlovák részről úgyis figyelmeztették őket, hogy az együttesnek a szlovákiai magyar kultúrát kell terjeszteni, az itteni népi hagyományokat ápolni, nem pedig a magyarországit. Igen sok szlovák zeneszerző van azonban, aki rendelkezik megfelelő tudással, de nem hajlandó arra, hogy nevét a szlovákiai magyar együttes műsorába írják. Már csaknem valamennyi olyan zeneszerzőnél próbát tettek, akiről sejtették, hogy a magyar népdal területén ismerős. Ennek során többen kereken kijelentették, hogy nem hajlandók a magyar együttes számára dolgozni. Elhárította magától kérésüket Ján Cikker is, a most bemutatott Juro Jánošík c. nagy sikerű szlovák opera szerzője is. Ő is tökéletesen beszél magyarul, a felesége magyar, ismeri az anyagot is. Legkészségesebb Suchoň volt, az egyik legnagyobb élő szlovák zeneszerző, a Krútňava c. opera szerzője. Nála csak az volt az akadály, hogy nem ismeri eléggé a megfelelő zenei területet. Kassán él Kodály Zoltán egyik tanítványa, az ottani rádió vezetőségének tagja. Kérésüket mereven és sértőn elutasította, de ezenkívül legfőbb akadályozója volt annak, hogy az együttes a rádióban szerepelhessen. Béres elvtárs Csehszlovákia felszabadulásának 10. évfordulójára most egy kantáta zeneszerzésére akarja felkérni a zeneszerzőket, eddig sikertelenül. 767 Tótmegyer 491
