Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Popély Árpád: A prágai és a magyar külképviselet és a csehszlovákiai magyarság (1948 - 1956)
csak vigasztalják őket, de semmit nem tudnak tenni az érdekükben.119 A deportáltak panaszainak gyakran visszatérő kérése volt az is, hogy amennyiben a magyar kormány nem tudná biztosítani az otthonaikba való hazatelepítésüket, akkor legalább a Magyarországra való áttelepülésüket segítse elő.120 A munkahivatalok igyekezete az ígéretek és fenyegetések ellenére kudarcba fulladt. A deportáltak nagyrészt csupán abban az esetben lettek volna hajlandók állampolgárságért folyamodni, ha visszatérhetnek Szlovákiába, s ésszerűtlennek tartották, hogy csehszlovák állampolgárságukat visszakapják ugyan, de otthonaikba nem térhetnek vissza. Voltak, akik hajlandók lettek volna letelepedni Csehországban, de csak abban az esetben, ha kisebbségi jogokat, magyar iskolákat, újságot kapnak, számosán pedig a csehországi szervektől is a Magyarországra való áttelepülésük elősegítését kérték. Az 1948 júniusában még Csehországban tartózkodó 32 201 deportált közül mindössze 2 209 kérte állampolgársága visszaadását, s közülük is csupán 1 531 volt azoknak a száma, akik jelezték letelepedési szándékukat.121 A propaganda kudarca, a deportáltak rohamos fogyása - 1948 tavaszán és nyarán tömegesen szöktek haza otthonaikba - és a munkaszolgálat lejárta arra késztette a Nemzetgyűlést, hogy 1948. július 21-én elfogadott 175/1948 sz. törvényével oly értelemben módosítsa a munkakötelezettségről rendelkező elnöki dekrétumot, hogy a munkaszolgálat ideje kétszer egy évvel meghosszabbítható.122 Ezzel a deportáltak eredetileg maximálisan másfél évig tartó munkaszolgálatának ideje három évre emelkedett, vagyis elméletileg 1949 végéig - 1950 elejéig lett volna jogalapja Csehországban tartásuknak. Az illegálisan hazaszökött deportáltak, akik számát Wagner konzul 1948. szeptember 3-i jelentésében 20 ezerre becsülte, hazatérésük után egyre nagyobb számban keresték fel a főkonzulátust, immár a pozsonyi magyar képviselettől várva tanácsadást és ügyes-bajos gondjaik megoldását.123 A még Csehországban tartózkodó deportáltakra igyekezett nyomást gyakorolni a csehországi járási munkahivataloknak az a felhívása, amelynek egy példányát Wagner konzul ugyancsak szeptember 3-án juttatta el Budapestre. A Csehországban dolgozó magyar lakossághoz címzett kétnyelvű felhívás az állampolgárság ígérete mellett Szlovákiában elkobzott vagyonuk részbeni megtérítésével igyekezett rábírni őket, hogy csehországi munkahelyükön maradjanak.124 A hatóságok a deportáltak meggyőzése céljából Jó Barát címmel magyar nyelvű hetilapot is indítottak. A Földművelésügyi és a Népjóléti Minisztérium kiadásában megjelenő, 1948. július 28-án útjára bocsátott lap az első engedélyezett magyar nyelvű sajtótermék volt a második világháború utáni Csehszlovákiában. Különösen az első számai fejtettek ki erőteljes propagandát a deportáltak további Csehországban tartása mellett, közölve többek között a munkahivatalok fent említett felhívását is.125 A lapról alkotott teljes képhez hozzátartozik azonban az is, hogy a későbbiekben, a deportáltak 119 MOL, PN-TÜK, 29. d., 92/pol.-1948. Helyzetjelentés a Cseh- és Morvaországba hurcolt magyarságról. 120 Pl. MÓL, PN-TÜK, 29. d., 92/pol.-1948. Helyzetjelentés a Cseh- és Morvaországba hurcolt magyarságról; uo. 29. d., 104/pol.-1948. Újabb deportált levelek felterjesztése; uo. 30. d„ 115/pol.-1948. Csehországi magyar munkaszolgálatosok újabb beadványai 121 SNA, PV-sekr., 191. d„ 117/48 sekr. dóv. 122 Sbírka zákonu a nafízení republiky Československé. Ročník 1948, částka 63., 1295. p. 123 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 50. d., 3078/pol-1948. Deportált magyarok tömeges szökései. 124 MOL, KÜM-TÜK, Csehszlovákia, 50. d., 3077/pol-1948. Csehországban dolgozó magyarokhoz felhívás. 125 Jó Barát 1948. július 28. A Csehországban dolgozó magyar lakossághoz, 1-2. p. 41
