Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
dľtási nehézségek miatt jelentős eredményeket az „Új Szó" gyakran késéssel közöl, s így hírszolgálata a többi lap mögött elmarad). A lap példányszámának emelkedése az utóbbi időkben részben azzal magyarázható, hogy az elmaradt magyar tömegek politikai fejlődése megindult, részben pedig, hogy sikerült kiépíteni az állandó munkáslevelező gárdát (kb. 250 állandó levelező van már), valamint a KSS által a munkássajtó terjesztése érdekében 1950. január folyamán megindított ún. 100%-os kampány (amelynek célja, hogy minden üzemi munkás előfizetője legyen valamelyik munkáslapnak) azt eredményezte, hogy a magyar ajkú üzemi munkások az „Új Szó”-ra fizetnek elő tömegesen (pld. a füleki gyár 2000 munkásából egyszerre 1200 fizetett elő az „Új Szó"-ra, a galántai bútorgyár 255 munkásából pedig 170). Ami a lap szerkesztését illeti, meg kell állapítani, hogy a fejlődés ellenére még ma is erősen meglátszik, hogy gyakorlott újságíró nincs a lapnál - maga a főszerkesztő is festőművész, a szerkesztőgárda pedig jóindulatú, fiatal, lelkes, de csak azzal a tudással és gyakorlattal rendelkezik, amelyet a lapnál - menetközben - szerzett meg. Ez megmutatkozik részben azon, hogy a lapban megjelenő önálló írás aránylag kevés, nagyobb része a Szlovák Távirati Iroda (ZAS) anyagának pontos fordítása, továbbá a magyar lapokból változtatás nélkül átvett anyag, valamint a munkáslevelek; az önálló anyag nagy része riport. S a cikkekben nagyon is megérzik a fordítás íze, sokszor súlyos zavarokat okozó fordítási hibák fordulnak elő; a magyar lapokból átvett anyag feldolgozása pedig néha annyira felületes, hogy több ízben előfordult, hogy pld. Budapestről beszélve - „fővárosunk”-at ír, stb. - ami miatt természetesen jogos és szigorú bírálatot kapnak. A bírálattól való félelem túlságos óvatossá teszi a szerkesztőket, s nehogy sérelmi politikával legyenek vádolhatok - olyan kérdéseket sem mernek érinteni, melyeket a szlovák lapok is kihoznak. Nem vitatható viszont, hogy két malomkő között őrlődnek: egyrészt az olvasók az „Új Szó”-tól várják, hogy összes problémáikkal foglalkozzék - ami gyakran a sérelmek felsorolását jelentené -, másrészt a vezető funkcionáriusok részéről gyakoriak az olyan kritikák, hogy többet foglalkozik a kelleténél a csak magyarokat érintő kérdésekkel s nem eléggé konstruktív formában. Egyes cikkeit részekre bontva analizálják és sokszor még a sportrovatban is sovinizmust vélnek felfedezni. A gyengeségek ellenére is - a lap óriási űrt tölt be, s érdemei felbecsülhetetlenek, s a magyar tömegekben megindult politikai fejlődés nagyrészt az „Új Szó” érdeme. Viszont mindaddig, amíg a magyarok tényleges egyenjogúsítása gyakorlatilag is nem lesz teljes, amíg olyan sérelmek lesznek, amelyekről írni nem lehet, addig a lap nem számíthat olyan nagy olvasótábor megszerzésére, amelyik a magyarul beszélők számával arányban lenne. A nemzetiségi kérdés megoldása terén az utóbbi időkben történt jelentős és pozitív intézkedések, a sérelmek jelentős csökkenése, a tömegek politikai érdeklődésének növekedése, az általános gazdasági helyzet javulása, stb. stb. realitást adnak azon reményeknek, hogy az 1950-es év folyamán az „Új Szó” visszaszerzi azt az olvasótábort, amelylyel megindulásakor rendelkezett, s így a magyarul beszélő lakosság irányítása, szocialista átnevelése terén rá váró feladatok megoldásához közelebb kerül. 2.) A Magyar Könwtárkiadó - a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregylete587 kiadóvállalata. Eredeti elgondolás szerint a CSEMADOK a könyvkiadásra vonatkozó jogát a Pravda kiadón keresztül kívánta gyakorolni, azonban - részben a Pravda túlterheltsége 587 Helyesen: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. 308
