Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
miatt - a magyar könyvek kiadása terén mutatkozó huzavonák elkerülésére önálló könyvkiadó szervezése megfelelőbbnek bizonyult. A Magyar Könyvtárkiadó - a Pravdával a legszorosabban együttműködve - annak apparátusa segítségével működik. Az 1949-es évben működése inkább formális volt, önállóan csak Illés Béla „Fegyvert és vitézt énekelek” c. munkáját jelentette meg, de a Szikra részére itt nyomott négy szépirodalmi mű itteni terjesztésre visszahagyott példányai is, mint a Magyar Könyvtárkiadó kiadványai kerülnek forgalomba. Az 1950-es munkatervében 41 önálló mű szerepel ez ideig. A Könyvtárkiadó működésével kapcsolatban az eredeti elgondolás az volt, hogy egyrészt itt kiad speciálisan itteni vonatkozású irodalmi műveket, az itteni szükségletnek megfelelő példányszámban, másrészt egyes Magyarországon még meg nem jelent, de ott is szükséges műveket olyan példányszámban, amely kielégíti az itteni és magyarországi szükségleteket s az így nyert magyarországi követelésből beszerzi az itteni szükségletnek megfelelő példányszámban az ott megjelenő, s itt is szükséges sajtótermékeket. Ennek az elgondolásnak az alapján a múlt év végén itt 4 szépirodalmi mű lett kinyomva a Szikra részére 20-20 ezres és az itteni szükségletre 5-5 ezres példányszámban, a bérmunka lehetővé tette - még a prágai magyar könyvkereskedés megnyitása előtt- (1.200 ezer Kč értékben) magvar kiadású könyvek behozatalát és így a szükségleteknek egy részét fedezni tudták. Nem vitásan ez a megoldás alkalmas volna az összes szükségletek legtökéletesebb és leggazdaságosabb kielégítésére - és sem nyersanyag-, sem valutáris nehézségeket nem okozna -, mert ténylegesen úgy a papír, mint a munka hasonló értékben kicserélésre kerülne ezáltal, mégpedig úgy, hogy a nagyobb példányszámban megjelenő művek előállítási költségei lényegesen kisebbek lennének. Ezzel a megoldással kiküszöbölést nyerne a kétszeres fordítási, szedési, stb. stb. munka - és mindkét félre lényeges előnyöket hozna. Mégis - különféle (részben ismert - részben csak feltételezett) okra, illetve ürügyre hivatkozva - a sikeres kezdet ellenére az itteni Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatal akadályozza ezen elgondolás keresztülvitelét, s olyan utasítást adott ki, hogy minden olyan művet, amelyet 1000-nél több példányszámban kívánnak kiadni, itt kell kinyomtatni. S emiatt a Könyvtárkiadó 1950-es munkatervében Magyarországon már kiadott több mű szerepel (pld. Sztálin: A Szovjetunió agrárpolitikája, Leninizmus kérdései, Marxizmus és nemzetiségi kérdés; a SZK(b)P története stb.). Tekintve, hogy csak relatíve kis példányszámban jelentethetők meg itt a magyar irodalmi művek - ezek lényegesen drágábbak, mint ugyanazon művek szlovák nyelvű kiadásai. Pld. Marx-Engels: Kommunista kiáltvány eladási ára- a kalkuláció szerint - 25.- Kčs kellene, hogy legyen, ugyanakkor szlovák nyelven csak 12.Kčs-be kerül. Lényeges segítséget jelent ugyan a magyarországi könyvkiadók olyan értelmű támogatása, hogy az ott kiadott és itt is kiadni szándékolt egyes művek fordítását átengedi, sőt néhány mű matricáit is - (úgyhogy ezekből itt csak utánnyomás eszközlése lesz szükséges) - azonban ez a segítség távolról sem teszi lehetővé, hogy az itteni tömegek megközelíthessék a szlovák lakosság ellátottságának nívóját, s egyetlen kielégítő megoldást csak a fentebb vázolt megoldás adhatna. A prágai és esetleg később másutt is megnyíló magyar könyvkereskedések nagyban hozzá fognak járulni a szükségletek kielégítéséhez, de - egyéni véleményem szerint - nem jelenthetik azt a tökéletes megoldást, mint amit a Magyar Könyvtárkiadó a magyaror309
