Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
71 Prága, 1950. január 17. Részlet Szkladán Ágoston követ 1949. decemberi összefoglaló politikai jelentéséből. 783/biz-1949-2 [...] Prága, 1950. január 17. Tárgy: Decemberi összefoglaló politikai jelentés Magyar-csehszlovák viszony A novemberi összefoglalóban a Csehszlovákiában élő magyarok problémáival foglalkozva inkább a pozitív mozzanatokat emeltem ki, bár megjegyeztem, hogy negatív jelenségekkel is találkozunk. Ha most - a decemberi összefoglalóban - inkább ezek a negatív jelenségek domborodnak ki, ez nem jelneti, hogy novemberhez képest a helyzet romlott volna. Erről szó sincs. Az történt viszont, hogy bizonyos adatok csak most jutottak birtokomba és ezért egyszerűen nem volt mód ezekről korábban beszámolni. És talán még egy dolgot szükséges hangsúlyozni: nem kétséges, hogy a csehszlovákiai magyarok problémái jó úton haladnak a megoldás felé; nem kétséges, hogy helyzetük fokozatosan és állandóan javul és máris sokat javult a múlthoz képest; nem kétséges végül az sem, hogy csehszlovák párt vonala ebben a kérdésben a múlthoz képest helyes irányban változott és a párt vezetői azon vannak, hogy ennek a gyakorlati következtetéseit is levonják; igaz viszont, hogy az alsó és egyes esetekben a középkáderek is, sőt Szlovákiában egyes vezetők is elfogultságból, nacionalizmusból vagy rosszindulatból akadályozzák a helyes célkitűzések megvalósítását. Itt talán szerepet játszik az a körülmény is, hogy tavasszal lesz Csehszlovákiában húsz év után az első népszámlálás és a szlovák nacionalisták megpróbálják elérni, hogy a népszámláláskor minél kevesebben vallják magukat magyarnak. A szlovákiai magyarok problémáinak megfelelő megoldást főleg olyan közéleti szereplők akadályozzák, mint Pavlík, Okáli, Novomeský, stb. Biztató, hogy velük szemben a párt első emberei, Široký, Bašťovanský helyes, marxista-leninista álláspontot foglalnak el. Novemberben alkalmam volt mindkettőjük beszédeiből olyan részleteket idézni, amelyek ezt bizonyítják, de ugyanezt bizonyítja Bašťovanskýnak a külpolitikai részben fentebb ismertetett beszéde is. A csehszlovák pártban, főleg pedig a szlovák pártban még nem indult meg egy nagyobb szabású tisztulási folyamat, amely alkalmas volna arra, hogy leleplezze a téves nézeteket és azokat, akik helytelen politikát folytatnak. Éppen ezért, amikor az előbb szembeállítottam egymással Pavlíkékat egyfelől és Širokýékat másfelől, ez nem azt jelenti, hogy ők a gyakorlatban is szemben állnak egymással. A szlovák párt vezetése a gyakorlatban egységes, aminek részben az az oka, hogy - mint említettem - a tisztulási és tisztázási folyamat még nem kezdődött meg, részben pedig az, hogy Pavlík vagy Okáli szükség esetén.egyszerűen letagadja olyan intézkedéseit, amelyekkel feltehetőleg a párt marxista-leninista vezetői nem értenek egyet. Viszont bizonyos harc mégis megindult a szlovák kommunista párton belül a magyar kérdésben; ezt a harcot azonban Pavlíkék ellen a vezetőségben résztvevő magyar elvtársak, Major, Lőrincz, Fábry, stb. viszik. Ez a körülmény figyelemreméltó abból a szempontból, hogy a szlovák pártban lévő vezető magyar elvtársak eddig 281
