Popély Árpád: Iratok a csehszlovákiai magyarság 1948-1956 közötti történetéhez. II. Válogatás a prágai magyar követség és a pozsonyi magyar főkonzulátus magyar kisebbséggel kapcsolatos jelentéseiből - Fontes Historiae Hungarorum 5. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

feltűnően lojálisak voltak és inkább nem álltak ki, semhogy a nacionalizmus látszatát keltsék. Ennek ellenére természetesen fennforog az a veszély, hogy mostani kiállásuk a nacionalizmus felé sodorhatja őket. Ezért kívánatosabb volna, ha a magyar kérdésben kétségtelenül szükséges tisztázást nem ők, hanem a szlovák elvtársak hajtanák végre. Erre viszonyt ma még - úgy látszik - alig van lehetőség. Ebben a helyzetben feltétlenül szükséges azonban, hogy a magyar elvtársak a pártvezetőségben lévő internacionalista elemekre (Širokýékra) támaszkodjanak, ami bizonyos jelek szerint meg is történik.

De vegyük a tényeket: A szlovák kommunista párt vezetősége november 10-én a 11-én ülést tartott. Ezen az ülésen Major István felszólalt a magyar kérdésben. Leszögezte, hogy a kérdést a kormány helyesen oldotta meg, hogy a sovinizmus fokozatosan likvidálódik. A vezetőket nem bírálta, még azokat sem, akik különben bírálhatók volnának, viszont megállapította, hogy a helyi, alsóbb tényezők a felső vezetőség egyenes utasításai ellenére is túlkapásokat követnek el olyan kérdésekben, mint az iskolaügy, a CSEMADOK, stb. Ezzel kárt okoznak a szocializmus építésének, mert a reakció malmára hajtják a vizet és mert az osztályelvek ellen elkövetett minden hiba, a nacionalizmusnak tett minden engedmény a másik oldalon is nacionalizmust szül és ezzel a szocializmus építésnek feltételei szenvednek. Éppen ezért azt javasolta, hogy határozottabban kell eljárni, ki kell pellengérezni azokat, akik a szlovákok és magyarok közt a jó viszonyt tudatosan rontják. Az Új Szó és a Pravda, főleg ez utóbbi, foglakozzék többet a két nép együttműködésének konkrét problémáival.

Major István mérsékelt kritikáját sokan igen rosszul fogták fel. A sajtóban említés sem történt róla, viszont egyesek sovinisztának és destruktívnak nevezték felszólalását. Még a magyar elvtársak közt is akadt (Lőrincz), aki úgy vélte, hogy bár Major igazat mondott, fellépése káros volt, mert nem alkalmas helyen és időben történt. Igaz viszont, hogy Major felszólalását megbeszélte előzőleg Širokýval, aki azt helyeselte.

November 22-én és 23-án zajlott le Szlovákiában a népnevelők konferenciája, amelyen a fő referátumot Pavlík tájékoztatási megbízott tartotta. Pavlík beszéde egyik részében erősen megtámadta a CSEMADOK-ot, melynek vezetőit erőszakos magyarosítással vádolta. Ez a vád személy szerint elsősorban Lőrincz és Fellegi ellen irányult, úgy hogy Lőrincz pártfegyelmit is akart kérni maga ellen. Az ellentétet Pavlík és Lőrincz közt főleg a reszlovakizáltak kérdésében alakult ki; Pavlíknak ugyanis az a véleménye, hogy a CSEMADOK-ba reszlovakizáltak nem léphetnek be. Ezt a célt szolgálta egy korábbi bizalmas rendelkezése is, amelyet többszöri intervencióra sem volt hajlandó visszavonni. (Közismert tény, hogy a reszlovakizáltak közül sokan nem is tudnak szlovákul; ha tehát ezeket elzárják a magyar kultúrától, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden kultúrától elzárták őket.) Ez a körülmény és a CSEMADOK munkáját gátló egyéb intézkedések azt eredményezték, hogy ennek a szervezetnek még mindig - egy esztendő után - csak 50 helyi csoportja és összesen 3.000 tagja van.

Pavlík fent említett beszéde, amelyet különben a szlovák kommunista párt lapja nem is közölt, hanem csak a Ľud c. újság, kétségtelenül nyugtalanságot keltett szlovákiai kulturális és sajtókörökben. Hasonló nyugtalanságot kelthet Okálinak az a rendelkezése, amely előírja, hogy az 1947-ben a deportálás elől Magyarországra szökött magyarokat, akik az idők folyamán illegálisan ismét visszatértek Szlovákiába, meg kell büntetni és ki kell toloncolni Magyarországra. Jellemző viszont, hogy amikor Okáli rendelkezése ügyében közbenjártam a csehszlovák Külügyminisztériumban, dementis azt a felvilágosítást adta, hogy ilyen rendelet nincs, ami a legrosszabb esetben is azt jelenti, hogy kifelé senki sem hajlan282